Fehér ruha, meszelt ház. A magyar trikolór középső színe a 19. századi paraszti kultúra kontextusába

Bálizs Beáta

Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály

DOI:  https://doi.org/10.62148/JPME.2023.13

Kulcsszavak: színhasználat, nemzeti színek, népviselet, népi építészet

Absztrakt:

Bizonyított, hogy a 19. századi magyar parasztság a nemzeti színeket a felső társadalmi rétegektől „készen kapta”, majd az 1847–49-es szabadságharc hatására viszonylag hamar magyar színekként kezdett tekinteni a trikolórra. A tudomány azonban nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miért tudott a piros-fehér-zöld színhármas a „nép” körében szinte magától értetődően elterjedni. Feltételezéseim szerint azért, mert a hagyományos paraszti társadalom számára már 1848 előtt sem volt ismeretlen ez a három szín, külön-külön mind részét képezte az anyagi kultúrájának. E tanulmányban csupán a fehérre koncentrálva bizonyításra kerül, hogy ez a szín két tónusában is a paraszti környezet fontos részét képezte: 1. A fehér kékes, szürkés és sárgás változata részben viseletét a házilag előállított vászonruházatát jellemezte. A kender és a len nyers színe különösen ott dominált, ahol a fekete gyász nehezen szorította háttérbe a korábbi fehér gyászt. A 19. század derekáig ugyanez a kevert fehéres tónus volt jelen házának falain is. A meszelés széles körű elterjedése előtt a falusi házakat nem vakolták, csak tapasztották, ill. tapasztás után fehéres földdel mázolták. 2. A ragyogó fehér a 18. századtól kezdve fokozatosan a gyári anyagok révén terjedő pamut patyolatfehér és a mészfehér tiszta tónusa révén terjedt el a nép körében.

Letöltés

Hogyan kell idézni: Bálizs, B. (2023): Fehér ruha, meszelt ház. A magyar trikolór középső színe a 19. századi paraszti kultúra kontextusában. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 56, 231–252.