Janus Pannonius Múzeum
Főoldal > Várostörténet

Ibafa Pipamúzeum

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye

az  IBAFAI PIPAMÚZEUMBAN

Egy kis dohányzás történet...


Pipázó török. Pécs a törökkor végén c. rézmetszet részlete.

 "A mi időnkben végtelenül megnövekedett a dohány élvezete és valami titkos gyönyörűséggel lett úrrá az embereken. Akik egyszer rákaptak, képtelenek voltak szakítani vele."

                                                    Francis Bacon (1561-1626)

A füstölés ősrégi szokás. Már az ókorban használtak különböző növényeket vallási szertartások kellékeként és gyógyszerként. Európában ismertek például a kelták kis méretű,  agyagból, fémből készült, néha kupakkal is ellátott rövid szárú pipái. A keltáktól vehették át a rómaiak is a "pipázás" szokását. A rómaiak és kelták azonban nem a dohánynövény füstjét, hanem valamely más szárított növények füstjét szívhatták.

"Mindenütt papok és papnők kezében tűnik fel a csodálatos szerszám, amelyben kakukkfüvet, mentát s más gyógyító növényeket, gyékényt és sást, kendert, beléndeket, maszlagot égettek, ezeknek füstje kellemes bódulatot, jövőbe látó extázist, gyógyító álmot hozott." - írja Dr. Levárdy Ferenc -Herodotoszt idézve- "Pipázó eleink" című művében.

 A különféle növényi részek füstje tehát elsősorban a "megtisztulás" fogalmához kötődött, az istenekkel, földöntúli erőkkel kapcsolatot tartó, a tisztátalanságtól, ártó erők pusztító hatásaitól, az ezzel szorosan összefüggő betegségektől az embereket megszabadító varázslók, sámánok és papok, de a kellemes közérzet, a testi-lelki megtisztulás érzését kereső köznapi emberek szemében is.

A dohányzás történetével foglalkozó kutatók - a korai pipaleletek alapján- hajlanak arra a megállapításra,"hogy az egykori füstölési szokások a mai értelemben vett füstszívással nincsenek kapcsolatban, és sohasem váltak olyan élvezeti formává, mint a dohányzás mai szokása és élvezete." (idézet: Dr.Osskó Irnák: A pipázás kezdetei. In.: A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon. Katalógus. Bp. 2000. 13.)

 Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy egyes meghökkentő leletek, tények (pl. egy Kínában őshonos dohányfajta léte, illetve egyes ókori egyiptomi sírokban talált dohánymaradványok)  arra hívják fel a figyelmet, hogy a dohánynövény elterjedésével és korai használatával kapcsolatos kérdések még megválaszolásra várnak.

Lapozzuk fel képzeletben Kolumbusz Kristóf hajónaplóját. 1492. október 15-én,  egy hétfői napon, ezt írja: egy bennszülött férfi többek között hozott magával "néhány száraz levelet, ami nagyon becses lehet, mert San Salvadoron is adtak nekem ajándékba".- ez volt az európai emberek számára a dohányról szóló első tudósítás.

Még izgalmasabb az a 16. század eleji leírás, amely Bartholomeo de la Casas, chiapai püspök, később dominikánus hittérítő szerzetes tollából származik: "...útközben sok indiánnal találkoztak, férfiakkal és nőkkel, akik egy kis tüzecskét vittek maguk előtt, amely egy növény leveleiben izzott, s amelynek összetört leveleit egy nagyobb szárított levélbe göngyölik, s így egy olyan hengert formálnak, mint azok a kis petárdák, amelyeket a gyermekek pünkösdkor készítenek. A levélgöngyöleget az egyik végén meggyújtják, másik végét a szájukba veszik, s füstjét lélegzetvétel közben beszívják. Ettől egész testükben nyugalom árad szét. Az indiánok úgy vélik, hogy ez minden fáradságot eloszlat. Ezek a petárdák, vagy ahogy ők maguk nevezik "tabagos"-ok a mi telepeseink között is meghonosodtak."(idézet: Dr. Levárdy Ferenc:Pipázó eleink c. kötetéből Bp. 1999.19.)

Valójában ekkor, az amerikai kontinens fokozatos megismerésével, a gyarmatosítás kezdeteivel indul az Újvilágból hódító útjára a dohány. Hallatlanul gyors elterjedését mutatja az a tény is, hogy a vele egy időben Európába érkező burgonyának - ellentétben a dohánnyal- még egy évszázadot kellett várnia ahhoz, hogy fogyasztása általánossá váljon.

 

Az európai uralkodók egy része (például I. Jakab angol király) esküdt ellensége volt a dohányzásnak, mások maguk is igen kedvelték a füsteregetést.

Híres volt például I. Frigyes Vilmos porosz király Dohánykollégiuma, ahol: "Naponta, délután öt órakor jött össze a társaság, melyben tudósok, követek, ivócimborák is helyet kaphattak. A király bort ivott, és díszes pipából eregette a füstöt, a többiek sört kaptak és közönséges holland pipát. A könnyű holland dohány fonott kosarakban állott az asztalon, a kosár mellett serpenyő, benne izzó tőzeg a pipa meggyújtásához. A hatalmas sörös korsó mellé vajat, sajtot és hideg húst készítettek. Mindenki maga szolgálta ki magát, ha megéhezett." (Dr.Marék Antal: Dohányosok könyve Bp. 1970.)

Magyarországra a dohányzás ismerete a 16. században, a török hódoltság időszakában jutott el: részben az itt állomásozó zsoldos katonák, részben a török hódítók révén. E kettősségre utal a terminológia (tubák illetve dohány szavunk) is, ugyanakkor a kutatók a török-balkáni hatást tartják erősebbnek.

(Törökországba szintén a 16. században, valószínűleg genovai, velencei kereskedők vitték a dohányt, ahol gyorsan elterjedt a kávé élvezetével egy időben. Isztambulban "A kávéházi csőcselék szűntelen füsteregetése miatt a kávéházakat kék füst töltötte be oly mértékig, hogy az ott tartózkodók már nem is láthatták egymást."-írta 1635. körül a pécsi születésű Ibrahim Pecsevi. Az agyagpipa -a csibuk- mellett kedvelt volt a perzsa eredetű vízipipa -nargíle- is, mely ott volt minden török kávéházi asztalon.)

A füstöt eregető török katonáktól, kereskedőktől, hivatalnokoktól, a végvárakban szolgálatot teljesítő zsoldos katonáktól a magyar katonaság, a városok és falvak lakossága is eltanulta a pipázás művészetét. "A szokás elterjedésének időpontját csak becsülni tudjuk: halvány XVI. századi utalások után a tizenötéves háború (1593- 1606) hadmozdulatai adhattak alkalmat a pipázó katonák számára az új szokás terjesztésére. Az erdélyi fejedelmi udvarban -az erős török kapcsolatok miatt- már a XVII. század elején ismert az új szokás." (Tomka Gábor: Pipatípusok. In.: A magyar pipa története. Katalógus Bp. 2000. 26.)

Amerre a dohányzás gyökeret vert, ott kezdetben tiltó rendeletekkel próbálták megakadályozni terjedését. A tilalmak egyik legfőbb oka - a dohányzás egészségtelen volta mellett- rendkívül nagy tűzveszélyessége volt. (Ez indokolta egyébként a pipák kupakkal történő felszerelését is. Ennek ellenére sok tűzesetet tartanak számon, amit a dohányzás okozott. Az egyik ilyen nagy tűzvész 1633-ban történt Konstantinápolyban, ahol egy kikötőbeli hajó kigyulladása nyomán a fél város leégett.)

A tiltó rendeletek betartása azonban minden országban nehéz - szinte reménytelen - feladat volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a tilalmakat minduntalan meg kellett ismételni, vagyis nem sok foganatjuk lehetett. A dohányzásért kirótt büntetések igen változatosak voltak, a pénzbüntetéstől, a botozáson, csonkításon keresztül a halálbüntetésig. Sok érdekes adat maradt fenn a magyarországi városok tiltó rendeleteiről.

Pécs városában 1724. augusztus 20-án tanácshatározat született az utcákon és tereken való pipázás betiltásáról. A határozatot többször, dobszóval ki is hirdették, s a vétkest 25 forinttal büntették. Nem lehetett azonban hatékony a tiltás, mert 1725. augusztus 22-én ismét kihirdették a pipatilalmat, de most már azzal a szigorítással, hogy nem fizetés esetén száz botütés járt.

A 18. század második felében - végén már a tilalmak nagyrészt enyhültek, illetve megszűntek, hiszen a dohánytermelés és kereskedelem, amely igen jövedelmező bevételi forrás volt, sok országban uralkodói monopóliummá vált.

A 19. századtól a dohány már rendes piaci, vásári cikk, a városi polgárok otthonukban dohányoztak, és ezt nem is tiltották. Az utcán, és más tűzveszélyes helyeken azonban tilos volt rágyújtani. A 19. század végén pedig már csak a tűzveszélyes helyeken tiltották a dohányzást.

Az "ibafai fapipa"


Az "ibafai fapipa" másolata

Ha Ibafára, erre a zselici dombok közt megbújó Baranya megyei kis községre gondolunk, még ma is a jól ismert rigmus jut eszünkbe: "Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa." De honnan, kitől eredt ez a legendás mondat, amely már a múlt században szerepelt iskolás tankönyvekben, mint nyelvtörő. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt ibafai pap, nagyon szeretett pipázni, s ez adhatta a témát az író-újságíró Roboz Istvánnak -aki egyébként a festőművész Bernáth Aurél nagyapja volt- a mondóka megírásához. Ez azonban -Horváth J. Gyula és Tímár György egykori ibafai plébánosok kutatásai nyomán állíthatjuk-, nem bizonyítható. Az viszont bizonyos, hogy 1931-ben megszületett az ismert szöveg zenei feldolgozása is. A nyelvtörő, dal formájában vált népszerűvé Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ipafai lakodalom című operettjében. Az operett nyomán pedig az ibafai pap pipája az érdeklődés középpontjába került. Az akkori plébános (Sarlós Ferenc) bár igen szerette a füsteregetést, szivaros ember volt, viszont egyre többen keresték rajta a nevezetes pipát. Ez adhatta az ötletet a falu lakóinak a fapipa elkészíttetéséhez. A helyi postamesternő férje, pesti nagybátyját, Gerber Bélát kérte meg a pipafaragásra, s az alapanyagot is ő küldte hozzá, Ibafáról. Így született meg a különleges és egyedi, szokatlan módon teljes egészében, kupakjával együtt körtefából készült, igen nagy méretű pipa, amelyet 1934-ben, valószínűleg a Pünkösd utáni vasárnapon, a falu, illetve a templom búcsúján, ünnepélyes keretek között adtak át Sarlós plébános úrnak. A nevezetes fapipát aztán újabb darabok követték...

Az ibafai egyházi gyűjtemény Pohly János ibafai plébános idején kezdett formálódni, Kele Pál és Zagorácz István plébánosok is több szép darabbal gazdagították a kollekciót. Rendszerezett, kiállított gyűjteménnyé pedig Tímár György plébános úr tette. Az egyházi dohányzás történeti relikviák történetét Horváth J. Gyula plébános összegezte önálló kötetben. A több száz darabos kollekció a közelmúltban a Pécsi Püspökségen nyert elhelyezést.

(E rövid összefoglalóhoz felhasználtuk Horváth J. Gyula: Az ibafai papnak fapipája van. című kötetét /Almamellék, 1999.)

Pipamúzeum Ibafán

A Pipamúzeum kiállítása a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának dohányzástörténeti gyűjteményét tárja az érdeklődők elé. A gyűjteményt Dankó Imre múzeumigazgató hozta létre az 1960-as években. Főként vásárlás útján kerültek Pécsről, Baranya megyéből és az ország más részeiből (pl. Debrecenből, Győrből, Budapestről, Pécsváradról, Szigetvárról) a dohányzás múltját felidéző tárgyak e gyűjteménybe. Sok pipát vásároltak akkoriban a Bizományi Áruház Vállalattól, s a hazai kőrösi gyökérpipák bemutatásához egy budapesti pipa szakboltban szerezték be a jellegzetes darabokat. Az 1968-ban nyílt kiállítás 1976-ban, majd 1987-ben B. Horváth Csilla muzeológus vezetésével került átépítésre, korszerűsítésre. Láthatók itt szépen faragott tajtékpipák, tömbösítési eljárással készült ún. "hamis tajték" pipák, porcelánpipák egész sora, az "ibafai fapipa" másolata, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek, különböző műhelyekből származó, változatos cseréppipák, kínai ópiumpipa vagy éppen a népi fafaragás szép példái, különféle gyufatartók, pipaszárak is. Egyedi darab az a nagyméretű, esztergályozott, fa "társas pipa", melyet Lakatos Boldizsár készített Pécsett. Elmondása szerint hatalmas, fazék alakú kazánját inkább díszként, illetve dohánytartóként használták. Néhány darab történelmi személyiségekhez köthető, Deák Ferenc (1803-1876) és gr. Károlyi Mihály (1875-1955) pipáját szintén megtekinthetik itt a látogatók. E gazdag kollekcióból szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a kisméretű, pipa alakú tajték szivarszipkákra, melyek a 19. század második felének jellegzetes típusát képviselik, s változatos, aprólékos díszítésükkel tűnnek ki.

Ibafa, Pipamúzeum, Arany János u.2.

Nyitva tartás: a hét minden napján

Gondnok: Lakatos Sándorné, aki  kérésre a múzeumot kinyitja

Gondnok címe: Ibafa, Kossuth L. u.12.

Érdeklődni: Ibafa Község Önkormányzata Tel.: 73/ 554-033

 

KÉPGALÉRIA

Almenü

Múzeum főoldal

Hírek

Állandó kiállítások

Időszaki kiállítások

Programok

Múzeumpedagógia

Szakmai oldalak

Extra menüpont

Keresem:

Kövess bennünket!

Kapcsolat:

Janus Pannonius Múzeum

7621 Pécs, Káptalan u. 5.

Tel: +36 72/514-040

Fax: +36 72/514-042

honlap: www.jpm.hu

e-mail: jpm@jpm.hu,

bmmijpm@gmail.com

facebook: www.facebook.com/bmmi.jpm

térkép: Google maps

twitter: twitter.com/#!/JPMuzeum

youtube: www.youtube.com/user/avarin1