2020

Március

Tábori mail-art

Blog
2020.03.17.

Tábori mail-art

Moholy-Nagy László háborús levelezőlap-rajzairól

Moholy-Nagy László: Cím nélkül (Telefonista), 1917
Első Magyar Látványtár Alapítvány gyűjteménye

Nagy László hadapródot 1916 februárjában vezénylik a galíciai frontra, ahol tüzérségi felderítőként teljesít szolgálatot. A szépírói ambíciókat tápláló ifjú joghallgató kivételezett helyzetbe kerül, mert jóindulatú parancsnoka, Hornyánszky Miklós tüzérzászlós igazi entellektüel, mi több, akadémiát végzett festőművész. Ez a körülmény föltehetően nem közömbös annak az átalakuló pályaorientációnak a vizsgálatakor, amelynek során az Ady-imádó, Babitscsal levelező s a legjobb barátja, Hevesy Iván által szerkesztett Jelenkor folyóiratban (1917-1918) verseket és kritikákat publikáló fiatalember figyelme fokozatosan a képzőművészet felé fordul. Különös, bár ebben a helyzetben teljesen kézenfekvő műformát választ képi jegyzeteinek: tábori levelezőlapokra rajzol krokikat bajtársairól, önmagáról, s ezeknek többségét el is küldi ismerőseinek, barátainak. Egyedül Hevesynek több száz darabot kézbesít a magyar királyi posta. Ezek közül valók a galíciai híradóst, „telefonistát” ábrázoló könnyed, színes-ceruza rajzok is, melyek a szintén frontszolgálatot teljesítő Nagy István és Nemes Lampérth József egy-egy rajzával együtt a kiállításnak a Nagy Háború témáját sokoldalúan megjelenítő szekciójában kerültek a falra. A professzionális pályatársak munkáitól nem pusztán a klasszikus értelemben vett amatőr státusz különbözteti meg a huszonéves katonatiszt lapjait. A frontra önként jelentkező, túlkoros „Öreg Kutya” (ő maga írja alá így leveleit), a csavargó báró, Mednyánszky László vagy a változatos stílusfordulatokat maga mögött tudó Vaszary János munkáin ekkor átható erővel érvényesül, egész alkotói periódust határoz meg a tragikus modus. Nagy István és Nemes Lampérth expresszív realizmusának súlya pedig a papírt erőteljesen szántó rajzeszköz „nyomatékában” már-már mechanikusan is kifejezésre jut.

Nagy István: Ülő tiszt, 1916
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, ltsz.: 65.93

Ezek a telefonos tudósítások – itt és most három fülhallgatós variáns látható egy keretben – azonban légiesen könnyedek. Közlési módjuk minden komorságot nélkülöz, néha a karikaturisztikus groteszk felé hajlik. Közel áll azoknak a társasági jegyzeteknek a modorához, amelyeket a harctéri sérülése után lábadozásra hazaküldött fiatalember készít Budapest vagy Székesfehérvár kávéházi asztalainál, - ugyancsak levelezőlapokra. Csakúgy, mint Rippl-Rónai, aki a kávéházak és restaurációk mellett a frontot is megjárta vendégként, s ha harcokban nem is vett részt, azért készült róla fénykép az olasz határon, amint egyenruhában, közös deckungban pózolnak a tényleges szolgálatot teljesítő kollégával, Kokoschkával.

Rippl Rónai József: Sakkozó tisztek a Korona kávéházban, 1916
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, ltsz.: 52.85.1.

A harctéri művészkedés illetve jelenlét formái, jogcímei fölöttébb változatosak a sajtó-főhadiszállás hadifestői beosztásától az önkéntességen át az egyszerű sorállományi, műkedvelői státuszig. Mindenesetre az 1919 márciusában a Műcsarnokban rendezett „Hadviselt művészek kiállításá”-n a föntebb említett művészekkel, továbbá a Nyolcak egykori tagjaival, Márffy Ödönnel, Berény Róberttel, Pór Bertalannal és másokkal is együtt szerepel e tábori levelezőlapok szerzője és feladója. Az az 1918 májusától már Moholy-Nagy nevet használó, mindössze huszonhárom éves leszerelt katona, aki nemrég még költeményeket jelentetett meg a Jelenkorban, s aki a Nyugat kávéházi asztalától elszakadva átpártol a Ma aktivista köréhez. 1918-ban – mi másra, mint tábori levelezőlapra – portrét is rajzol „Gróf Kassák”-ról, aki ekkor még kevés figyelemre méltatja őt. A helyzet azonban gyorsan változik. Az aktivista művészek 1921. március 25-i, „Forradalmárok!” című röplapját Kassák, Bortnyik, Uitz és mások mellett Mohoj (sic!) Nagy László is aláírja. Ez az inkriminált nyomtatvány is szerepet játszik abban, hogy Kassák 1920 májusától már emigrációban, Bécsben adja ki a Mát, és abban is, hogy a lap berlini különtudósítója hamarosan az időközben Magyarországot szintén elhagyó Moholy-Nagy lesz, akit elbűvölnek és magukkal ragadnak a modern metropolisz technikai, közlekedési és kommunikációs vívmányai. Moholy-Nagy „A nagyváros dinamikája” címmel kísérleti filmtervet is készít 1921-22-ben, amit majd 1924-ben publikál a bécsi Mában. Ekkortájt, 1922-ben tervezi úgynevezett telefonképeit is, amelyeket a méret- és színparaméterek pontos megadásával egy zománcgyárban készíttet el. Ezek a jellegzetesen konstruktivista, nonfiguratív kompozíciók arra a dadaista elvre vezethetők vissza, hogy a művésznek voltaképpen nem kell közvetlenül részt vennie műve megalkotásában, akár telefonon is megrendelheti azt. (A közkeletű anekdotával ellentétben nem így történt, a „telefonképeket” gondosan megszerkesztett rajzok alapján kivitelezték.) A Moholy-Nagy életmű egyik legkiválóbb kutatója, Botár Olivér „Természet és technika. Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923” című könyvében (Pécs-Budapest, 2007) úgy véli, hogy a galíciai telefonisták rajzában már a művésznek a telekommunikációs technikák iránti, idővel egyre szenvedélyesebbé váló érdeklődése nyilvánul meg. E feltevését erősítendő reprodukálja a Jelenkor 1918. februári számában megjelent „Idegen titkok sürgönydrótjaként” című Nagy László verset is, melyben a minden bizonnyal szerelmes ifjú poéta többek közt ezt írja: „Drótjául élek idegen titoknak,/Hogy rajtam át fusson minden üzenet”. A K.u.K. hadsereg tartalékos kiképző hadnagya maga sem sejtheti még, hogy e sorokkal eljövendő művészi pályájának lényegét fogalmazta meg.

Várkonyi György

Kiállítások
2019.12.13. - 2020.03.31.

Törésvonalak – Avantgárd művészet Közép-Európában

Törésvonalak – Avantgárd művészet Közép-Európában

A tizenkét tematikus egységből álló tárlat a modern művészet és az avantgárd közép-európai fejlődésének 1908 és 1928 közé eső időszakát mutatja be.

Kiállítások
2019.05.09. - 2020.06.15.

Az első falvak - Az újkőkor letűnt világa a Dél-Dunántúlon

Az első falvak - Az újkőkor letűnt világa a Dél-Dunántúlon

A kiállítás a helyi újkőkori közösségek közép-európai szinten is jelentős régészeti örökségét mutatja be a legújabb kutatási eredmények tükrében.