Egy szépséges szöglenc

Egyik legszebb, és szerencsére még az egyik leggyakoribb nappali lepkefajunk. Eurázsiában a 60. szélességi fokig szinte mindenütt megtalálható.

Azért esett rá a választás éppen e hónapban, mert a lepkék között a túlélés és alkalmazkodás egyik jelképe lehetne. Azon fajok közé tartozik, melyek átvészelik a telet, és márciusban a citromlepkével együtt az elsők között jelentkeznek. Valaha „szöglencnek” hívták azokat a lepkéket, melyek kifejlett alakban átteleltek – ilyen többek között a rókalepke, az admirálislepke és a gyászlepke is. A szöglenc kifejezést Frivaldszky Imre XIX. századi természettudós alkotta. 

A nappali pávaszem tarkalepkéink családjának talán legmutatósabb faja. Alfred Brehm neves enciklopédiájának Lósy József-féle fordítása „szépköntösű”-ként emlegeti. Élmény olvasni e régi természettudós könyvét: a tavasszal kikelő hernyók kapcsán ugyancsak ő jegyzi meg, hogy „az első sereg, téli álmot alvó nőcskének(!) az ivadéka”, míg a báb különös formáját így írja le: „hátának közepe torzarculat képéhez hasonlít”.


A nappali pávaszemnek nálunk két nemzedéke is fejlődik. Az áttelelő a második nemzedék: az őszi hónapokban repülnek, majd a telet barlangokban, pincékben és gyakran más ember alkotta épületekben töltik, összezárt szárnnyal. A szárny fonákjának feketesége jól álcázza az állatot a sötét, árnyékos helyeken.

Az áttelelő nőstények által rakott petékből kikelő első nemzedék fekete hernyói csalánon és vadkomlón olykor tömegesen táplálkoznak. A nyári hónapokban a bábból kikelő lepkék raknak petét, melyből majd az őszi, áttelelő második nemzedék fejlődik ki.

A lepke eredeti élőhelyei üde lomboserdők, de a bolygatott helyeken megjelenő csalán elterjedésének megfelelően egyre inkább kedveli a lakott területek környékét. Jó repülő – nem vándorlepke, de kóborlásra hajlamos. Gyakran látjuk aszat- és bogáncsfélék virágán, de a kertekben előszeretettel látogatja a bársonyvirágot és a nyári orgonát is.

Ha napos márciusi délelőttökön megpillantjuk e fajt, megfigyelésünket bátran rögzíthetjük a „Vadonleső” című honlapon, melynek célja, hogy jelenleg még gyakori, és többnyire nagy érdeklődésre számot tartó fajok megfigyelése révén önkéntesek is szolgáltathassanak adatokat a Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) számára.

Felhasznált irodalom:
1, Alfred Brehm: Az állatok világa – Rovarok (Budapest, 1906., Lósy József fordítása)
2, https://lepkeskonyvek.blog.hu/2015/04/01/szoglencek_ideje (A Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményének blogja)
3, https://xn--vadonles-8sb.hu/fajok/nappali_pavaszem