Április
23kedd
24szerda
25csütörtök
26péntek
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
01szerda
02csütörtök
03péntek
04szombat
05vasárnap
06hétfő
07kedd
08szerda
09csütörtök
10péntek
11szombat
12vasárnap
13hétfő
14kedd
15szerda
16csütörtök
17péntek
18szombat
19vasárnap
20hétfő
21kedd
22szerda
23csütörtök
24péntek
25szombat
26vasárnap
27hétfő
28kedd
29szerda
30csütörtök
31péntek
Blog
2020.04.16.
Nekünk „csak” a macska jutott?
Április gyűjteményi tárgyai: a kardfogú macska (Homotherium latidens) szemfog-leletei.
A Janus Pannonius Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem közösen osztozik egy értékes őslénytani leletegyüttesen, melynek része két felső és egy alsó kardfogú macska szemfog. Áprilisban – a Föld napja alkalmából - e fosszíliákat választottuk a hónap bemutatandó gyűjteményi tárgyának.
Hol és hogyan találták meg a fogakat?
A leletek az M6-os út építése során kerültek elő Kozármisleny térségében, több más jégkorszaki állat csontmaradványainak megtalálását követően. Az első leletek előkerülése részben a véletlennek köszönhető: a közelben régészeti mentőfeltárás folyt, és az útépítő munkások jelezték múzeumunk régészeinek, hogy meglepően nagy méretű csontokat emelt felt a markolókanál. Ezután a Janus Pannonius Múzeum munkatársai a PTE Földrajzi Intézetének és a zirci Bakony Múzeumnak helyszínre hívott szakembereivel tárták fel a leleteket, melyeket Kordos Lajos paleontológus professzor vizsgált és határozott meg. Ezzel beigazolódott, hogy a nagy csontok a gyapjas mamutnak és a jégkorszaki, úgynevezett megafauna más képviselőinek (pl. sztyeppei bölény, gyapjas orrszarvú, óriásszarvas) tulajdoníthatóak.
Kardfogú macska szemfog-leletek
Ám a legérdekesebbnek a felfedezés után kb. egy évvel a helyszínen talált macskaféle ragadozó szemfogai bizonyultak. A kozármislenyi leletek nem egyedülállóak a hazai homotherium leletek között, de az elkövetkező években így is nemzetközi érdeklődésnek örvendhettek. A 10 centiméternél is hosszabb, pengeszerű felső szemfogak belső pereme finoman recézett. A fogak alapján a Homotherium latidens fajjal azonosították kozármislenyi macskánkat. A leleteket a JPM Természettudományi Múzeum két őslénytani kiállításán is (Kövekbe rejtett múlt, 2016; A jégkor pécsi vándora, 2019.) láthatta a közönség, más „kortárs” fosszíliák társaságában.
Tigris vagy macska?
A kardfogú macskafélék alcsaládjába tartozó Homotherium latidens a kutatók szerint már a középső-pliocéntól a pleisztocén végéig élt Eurázsiában. Azonos alcsalád említésre méltó tagjai a népszerű smilodonok is, a „klasszikus” kardfogú tigrisek, melyek az amerikai rajzfilmekből minden gyerek (és felnőtt) ismerősei. A Smilodontini nemzetség* tagjai közül a Smilodon fatalis a legrobosztusabb, melynek USA-beli lelőhelyei nevezetesek.
Nekünk azonban ide, a Kárpát-medencébe „csak” macska jutott: a Smilodonnal azonos alcsaládba tartoznak az angolból fordított kifejezéssel élve „handzsárfogú” macskák, a Homotherini nemzetség* tagjai. A „handzsárfog” a kardfoghoz képest hajlottabb, és a kardfogúaktól eltérő, hogy nem nyúlik túl az állat alsó állkapcsán. De a handzsárfogúak testalkata is más, mint a kardfogúaké: kevésbé robosztus test, ugyanakkor hosszabb lábak jellemzőek rájuk.
Homotherium latidens „névjegye” a JPM TTO Jégkor pécsi vándora című kiállításából (2019)
Hogyan vadászhatott macskánk és rokonsága?
A Homotherium latidens táplálkozási szokásait kevéssé kutatták, de azonos nemhez tartozó amerikai rokonának, a H. serumnak több példányát találták meg híres mexikói lelőhelyén, egy barlangban, ahol a mellettük talált mamutcsontokon bizonyíthatóan harapásnyomokat fedeztek fel. A csontok nem voltak töröttek, tehát az állat nem volt képes a csontokat felaprítani fogaival, mint a hiénák. A mamutmaradványokból azonban két dologra következtettek hazai macskánk közeli rokonának kutatói: ezek a macskafélék minden bizonnyal falkában vadászhattak a nagytestű állatra, és a biztonságos táplálkozóhely kedvéért képesek voltak az áldozat helyben széttépett maradványait magukkal hurcolni akár nagyobb távolságra is.
A kozármislenyi kardfogú macskánk az akkori faunának nem egyetlen csúcsragadozója volt: a leletek alapján barlangi hiénák is éltek a még nem létező Pécs környékének helyét elfoglaló, vélhetően füves-sásos mamutsztyeppén.
A kardfogú macska-rokonság leszármazása és életmódja ma is sok kérdést vet fel a tudomány számára, így kutatásuk jelenleg is aktívan folyik. Nem meglepő tehát, ha időnként egymástól eltérő álláspontokról olvashatunk e csoport képviselőiről, s e dilemmák gyűjteményünk leleteit talán még jelentősebbekké, további kutatásra érdemessé tehetik.
Lejegyezte: Varga Ágnes múzeumpedagógus
Köszönjük Dr. Varga Gábor (PTE Földrajzi Intézet) szakmai támogatását!
Borítókép: Kardfogú macska - Zsoldos Márton rekonstrukciós rajza
Javasolt irodalom a további tájékozódásra:
VARGA Gábor – KOVÁCS János – RADVÁNSZKY Bertalan – KOVÁCS István Péter: A kozármislenyi feltárás faunaleletei, Földrajzi Közlemények 2010.:
https://foldrajzitarsasag.hu/kiadvanyok/foldrajzi-kozlemenyek/14-foldrajzi-kozlemenyek-2010-134-evf-3-szam
https://prehistoric-fauna.com/Homotherium-latidens
https://paleotop.blog.hu/2018/03/06/handzsarfog_torfog_kardfog_a_machairodontinae_alcsalad
https://nimravid.wordpress.com/2008/03/07/saber-tooth-diet/
* az állatoknál a nemzetség (tribus)a nem felett álló rendszertani kategória
Kiállítások
2023.12.14. - 2024.05.19.
Formák és transzparenciák
Bemutatható-e a magyar üvegművesség négyszáz esztendeje alig több mint százötven üvegtárgyon keresztül? Természetesen nem, de a JPM Zsolnay Múzeumban látható kiállításunk betekintést enged ebbe a világba.
Kiállítások
2023.09.01. - 2024.09.22.
Véglegessé vált történések – Kismányoky Károly (1943-2018)
A sokoldalú művész több mint kétszáz alkotását – köztük olyan késői műveket, melyek még sosem szerepeltek kiállításon – mutatja be múzeumunk új tárlata a JPM Modern Magyar Képtárban.