A Planta tea nyomában régen és ma

„Azelőtt orosz teát, vagy babkávét – a doktor urat, meg a patikus urat kivéve – itt Bátaszéken nagyon ritkán vettek. A Planta tea, meg a Frank kávé járta” - meséli a Tolna Megyei Népújság 1963. évi, januári számában Mihli Mihály bácsi, a 73 esztendős kereskedő.

De mi is volt az, az orosz tea, meg a Planta tea? Erre kerestük a választ.

Az orosz teáról majd később, mert volt egy magyar tea is. Egy magyar teafű, amelyhez itthon termett az alapanyag, és nagyjából az 1970-es évekig kapható volt Planta tea néven. Ebből a teafűből a fekete teákra ízében és megjelenésében is nagyon hasonlító ital főtt. Egyszerű barna papírzacskóban forgalmazták, amelynek felirata „Planta magyar tea” volt.


Bizonyára van, akinek ismerős a dal is, a planta-dal: "… és telente és nyaranta nincs ital jobb, mint a Planta…, nem érdemes visszasírni a múltat, a jövő a Planta teáé…, plantát iszik minden magyar…" A fülbemászó dallamú, akkoriban igen népszerű dalt valójában nem dicséretnek szánták. A tea ugyanis a II. világháború idején hiánycikké vált igazi fekete teák pótlására készült, és mint valami pótmegoldást, mint műteát alaposan kifigurázzák az Egy szerelem három éjszakája című zenés darab planta-dalában.

Ám ez a tea szükségteaként is hódított, sokan szerették; van, aki még ma is emlegeti, és fájlalja, hogy nem kapható. A teafűnek valót itthon gyűjtötték. A korabeli lapok többször is beszámolnak apró híreikben arról, hogy megkezdődött vagy éppen sikeresen befejeződött a Duna menti ártéri területeken a teaszüret. Persze nem volt alkalmas a teacserje nevelésre akkor sem az ártér, viszont kiválóan szaporodott arrafelé az ártéri erdőkben magától is a szeder, mégpedig a hamvas szeder (Rubus caesius), másfelé pedig a földi szeder (Rubus fruticosus) is. Ezeknek a levelét gyűjtötték igen nagy mennyiségben a planta-teafű készítéséhez.


A szederlevélből csak egyszerűen szárítva is finom herbatea készíthető, amely akár élvezeti teaként is iható. Na, de hogyan lett belőle a fekete teákra hasonlító, sötétbarna teát adó teafű? Az azidőtájt megjelent napilapokban erre is megtaláljuk a választ. A Nyírvidék egyik 1943-as számában „Tea-gyár Nagyhalászban” címmel, egy gyárlátogatás élményeként leírják a szederlevél fermentálásának pontos folyamatát:

"Most a szederlevélből készülő tea gyártását figyeljük meg. Hatvan fokos hőségű teremben kezdik a tealevelek fermentálását és a síneken futó nagy tálcák mindig kisebb hőfokú terembe mennek át. A meleg áramlását a gépenergiát sajátos gőzgép biztosítja és egy kiló szén fogyasztással három kiló nyersanyagot pároltat le. A fermentálás útján a levelek pórusa kitágul, a  kellemetlen-, csípős anyagok eltávoznak, majd a sejtek megnyílása lehetővé teszi az illó olajok és zamatos nedvek kicsapódását. Huszonnégy óriási melegítő rothasztja a leveleket, amelyek a fermentálás után a szitálóba, majd a festő eljárás alá kerülnek. Az ízes, zamatos magyar tea ízléses csomagolásban, mint a hírneves Plantaroma-tea  kerül innen a forgalomba."

Olvashatjuk tehát, hogy ez a fermentálás, nem mikrobák segítségével történik, hanem csak az aromaanyagok feltárásával, átalakításával meleg, párás környezetben. A magyar Planta tea mellett, a bátaszéki kereskedő, Mihli Mihály bácsi által emlegetett orosz tea is pótteaként született, bár sokkal régebben és sokkal híresebbé válva, mint a mi Planta teánk. Az orosz teakultúra, a szamovárok világa itthon is jól ismert. Az oroszok teát először a 17. században ittak, mégpedig kínait, amikor az orosz cár megkóstolhatta a kínai császártól diplomáciai ajándékként kapott teát. De aztán innentől már gyorsan nemzeti szokássá vált a hideg orosz tájakon a forró italozás, a teázás. A hatalmas teaigény kielégítésére kellett azonban egy olcsóbb hazai tea, és persze ők is megtalálták ehhez a tömeges teanövényüket, mégpedig az orosz tajgán mindenfelé előforduló erdei derécét (Epilobium angustifolium). Annak leveleiből hasonló fermentálással, az aromaanyagok feltárásával születik az orosz tea vagy másik ismert nevén az Iván csáj vagyis az Iván tea.


A szederlevél és az erdei deréce teája élvezeti értékeik mellett egyaránt rendelkezik gyógyhatásokkal is, és nem mellesleg a növények tömegesen, szinte ingyen hozzáférhetők. Miért ne készítenénk ma is? Szederlevél mindenhol van, túl sok is talán, könnyű belekeveredni és nehéz kikeveredni egy erdőjáráskor a szedres bozótból. Erdei deréce Magyarországon kevés helyen él, viszont a szomszédos hegyvidékek erdei vágásaiban már bőven akad, székelyföldi neve málnavész-virág.

Planta tea készítése otthon: A szederleveket megszedjük (május végétől akár szeptember végéig is gyűjthető), a tüskés levélnyelet levágjuk, majd a leveleket kisebbre daraboljuk. Ezután egy fémtálban, mint egy mozsárban, pl. egy sodrófa végével kissé megtörjük a levéldarabokat, hogy nedvet engedjenek.

Összeállítunk egy konyhai gőzölő berendezést: Legalul egy lábas, rá egy fém szűrőtál, ami teljesen a lábasba passzol, arra egy fedő. A lábasban vizet forralunk. Ha felforrt a víz, a szederlevelet a szűrőtálba tesszük, lefedjük fedővel és a gőzölgő víz fölé tesszük. A víz csak gőzöljön, nem szabad a leveleket megfőzni. Ha a víz kihűlt, újra felforraljuk és ismételjük az eljárást. Látni és érezni fogjuk a szederlevelek mézes-gyümölcsösre változó illatából és szürkésbarnára váltó színéből, hogy mikor készült el a teafüvünk. Ezután a leveleket alaposan megszárítjuk, majd pár hétre dobozba zárjuk, hogy tovább érlelődjön a teánk. Néha azért beleszippanthatunk a dobozba, hogy élvezzük finom illatait. Aztán forrázással készíthetünk belőle teát.


Planta-dal: https://www.youtube.com/watch?v=FCwelLGw1uo