A háztartásban használt növények – Etnobotanikai áttekintés

A háztartásban használt növények – Etnobotanikai áttekintés címmel a Janus Pannonius Múzeum legutóbbi, 55. évfolyamú évkönyvében jelent meg a vadnövények etnobotanikája témakörben készült tanulmány, amely a háztartásokban egykor használt növényeket, köztük sok vadnövény változatos felhasználását összesíti.

A 34 oldalas tanulmány 135 néprajzi és etnobotanikai irodalmi forrás, valamint 21 adatközlő mai adatai alapján, 53 növénycsaládból 150 faj használatát összesíti. Vagyis 150 faj egyedeinek valamely anyaga került felhasználásra a háztartásokban, a ház körüli teendőkben egykor. Némely felhasználási mód ma is ismert, de nagyon ritka az, ami máig gyakorlatban is maradt.

A kézmosás és a mosás, valamint a hozzá kapcsolódó műveletek esetében 20 faj volt használatos, ebből szappanozásra, mosásra 5 fajt (pl. tikszem, fátyolvirágok, szappanfű, borostyán) említenek, folttisztításra a sóska, keményítésre 6 faj (pl. csicsókaszár és orvosi zilizgyökér is) használata ismert. 23 növényfaj anyagát használták mosogatásra, súrolásra (mint pl. mezei zsurló, csalán, falgyom és készült tarack- és iszalagsúroló is); a tejesfazekak és a hordók speciális („tejfölnövelő”, ízesítő, fertőtlenítő) öblítésére további 7 fajhoz (pl. csalán, kakukkfű, dió, sárgarépa) tartozó növényi anyag volt használatos.

Illatosításra 12 növényfajt (többek között bazsalikom, rezeda, fagyal, rozmaring), rovarok és rágcsálók riasztására, irtására nagyon sok, 59 fajt említenek (pl. keserűfüvek, bodzafajok, ricinus, diólevél, seprűürömből bolhaseprű). Homokvidékeinken tippanmeszelőnek (keskenylevelű perje) vagy kefekészítéshez 6 faj (pl. élesmosófű, fenyérfű, fehér tippan) gyökérzetét gyűjtötték. Kötöző- és varróanyag 16 növény anyaga lehetett (pl. hársak, erdei iszalag, fűzfajok, akác- és eperfagyökér, gyékény- és sásfajok, csalán).

Összesen 41 növényfajt említenek a tűzgyújtás, a tüzelés és a világítás anyagaiként (növényi taplóként pl. gyékényt, mezei aszatot, szalmagyopárt, gyertyaöntéshez bodzát, napraforgószárat, fáklyához nyírfakérget, gyertyánt, valamint a bükkmakk olaja és a fenyőgyanta is gyakran használt anyag volt).

Frissen tartó csomagolásra 4 faj (csalán, fenyőágak, kakukkfű), párnák töltelékeként 12 faj (pl. gyékénypölyhe, szelídgesztenye száraz, friss avarja, kukoricacsuhé) anyagát használták. Ragasztónak 3, tintakészítéshez 7 fajt említenek a források. Előfordulnak még pl. tömítésre, cipőtisztításra, uborka beporzására, bajuszpedrőnek és hajolajnak, kéregedénynek, ülőkének használt fajok is, de még napernyő és napsapka is.

 A teljes cikk ide kattintva olvasható.

A tanulmány elkészítését a Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiuma támogatta. Pályázati azonosító: 650132/00008.

Felhasznált fényképek:

Kézmosás szappanfű virágos hajtásával napjainkban, játékként (fotók: Dénes Andrea, 2021)

Erdei iszalagból készült erős kötöző használatban (fotó: Réger Endre, 1950, Néprajzi Múzeum Fényképgyűjtemény, Lsz.: NM F 99902)

Kukoricacsuhéból készült kemenceseprű, pemet a JPM Néprajzi Osztály gyűjteményéből (fotó: Dénes Andrea, 2021)

Gembiczki Honvéd Józsefné légyfogó vesszőt készít fagyöngyragasztóval (fotó: Réger Endre, 1950, Néprajzi Múzeum Fényképgyűjtemény, Lsz.: NM F 99746)