Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században

Borjáti Balázs

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Interdiszciplináris Doktori Iskola, PhD hallgató

DOI: https://doi.org/10.62148/JPME.2024.05

Kulcsszavak: zsidóság, településtörténet, épített örökség, zsinagóga, zsidó temető, Szigetvár

Absztrakt:

Szigetváron egykor jelentős zsidó közösség létezett. Történetük a 18. századig nyúlik vissza, gazdasági-társadalmi felemelkedésük a 19. században ment végbe. Ekkor élte virágkorát a közösség, amelynek tagjai a kereskedelemben, az iparban és az értelmiségi pályákon egyaránt jelen voltak, illetve vagyoni helyzetük is erősen differenciált volt: egyszerű koldusok ugyanúgy voltak köreikben, mint jómódú képviselők. Ezek az izraeliták valaha részei voltak a város életének, azonban a második világháború és a holokauszt következtében a szigetvári zsidó közösség megsemmisült. Tárgyaik eltűntek, emlékezetük megfakult, örökségük egy része azonban ma is létezik: itt maradtak azok az épületek, ahol egykor éltek, dolgoztak, imádkoztak – a lakóházak, üzletek, a rabbiház, és a zsinagóga. Ahhoz, hogy emlékezetük újra élővé válhasson, az embereknek meg kell ismerniük a múltat. Célom feltárni a Szigetváron fellelhető zsidó vonatkozású épületek, emlékek történetét, és megismertetni azt az olvasókkal.

Letöltés

Hogyan kell idézni: Borjáti, B. (2024): Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 57, 139–154.