Németországban nyílik meg a JPM malenkij robot tárlata

A Janus Pannonius Múzeum közel 15 éve kiemelt kutatási területeként tartja számon a "málenkij robot" témáját. 2009 óta több bel-és külföldi időszaki kiállításon emlékezett meg az elhurcoltakról, bemutatta a gyűjteményében lévő tárgyakat, dokumentumokat, fotókat, emellett kiadványokban adta közre kutatásainak és gyűjtéseinek eredményét.

A január 19-én a Baden-Württemberg tartományban található Gerlingenben megnyíló Idegen ég alatt - Oroszföldön meggyötörve c. kiállítás a szovjet kényszermunkára hurcolt polgári személyeknek állít emléket korabeli tárgyak, fotók, dokumentumok és multimédiás eszközök segítségével. A tárlatban a múzeum gyűjteménye mellett magánszemélyektől külcsönzött tárgyak is láthatók lesznek. A kiállítás kurátora W. Müller Judit, a JPM igazgatóhelyettese, a Gulág-és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának tagja. A kiállítás egy hónapig várja a látogatókat.

__________________

KIADVÁNY:
Oroszföldön meggytörve – Aranyló hagymakupolák vigaszában:
https://www.jpm.hu/muzeumbolt/kiadvany/ki004-oroszfoldon-meggyotorve

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK:
A második világháború már a végéhez közeledett, amikor Sztálin parancsa alapján a Vörös Hadsereg katonai szervei 1944 novembere és 1945 áprilisa között mintegy 250-300 ezer polgári, civil lakost gyűjtöttek össze az akkori, ún. történelmi Magyarország területéről, s hurcoltak el évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba. Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, míg közel 130 ezer embert – mintegy fele-fele arányban – kimondottan német, ill. emellett Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban a magyar származásuk miatt deportáltak. Az elhurcoltak nagyrészt fiatal lányok, asszonyok voltak, hisz a férfiak még a fronton, vagy már hadifogságban voltak.

A számunkra elképzelhetetlen életkörülmények: az éhezés, a nélkülözések, a járványok, a kíméletlen kényszermunka következtében a deportáltak mintegy 30-40%-a nem élte túl az ottani rossz körülményeket, a gyakran -30ºC hideget. Jeltelen tömegsírban, idegen ég alatt, „aranyló hagymakupolák vigaszában” nyugszanak az egykori munkatáborok, gyárak vagy a vasútvonalak közelében.

Hivatalosan jóvátételi munkának nevezték ezt az embertelen eljárást, melyben a két hétig tartó helyreállítási, ill. mezőgazdasági munkálatok, azaz egy kis munka, oroszul „málenkij robot” hazugságával három-öt évig tartó kényszermunkára vitték az elhurcoltakat. A Donyec-medence szénbányáiban, az uráli vagy a kaukázusi ipartelepeken, építkezéseken, kolhozokban „tették jóvá azt, amit el sem követtek”.

A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945-től szót emelt az ártatlan polgári lakosság elhurcolása ellen, azonban ezek az erőfeszítések rendre „szovjet falakba” ütköztek, és csak 1947 augusztusától eredményeztek tömeges hazabocsátásokat. Az etnikai tisztogatásnak is tekinthető deportálásokat az 1990-es rendszerváltásig mély hallgatás övezte. A hazatérők megfélemlítve, testileg-lelkileg meggyötörve élték mindennapjaikat.