Digitális barangolás a múzeumban 12.

KÁRPÁTI GÁBOR: Koszorú helyett – Janus Pannoniusnak

Minden év márciusának végén – a 27-hez közel eső pénteken – többen-barátaimmal, a Janus Pannonius Gimnázium meghívására előadásokat tartunk első magyarhoni költőnk halálára emlékezve. Idén ez elmarad, a poéta szeretett itáliai városaiban járvány pusztít és minket is veszély fenyeget.

Sírja csak 1991-ben került elő, a pápalátogatást megelőző hónapokban a Székesegyház altemplomában végzett munkálatok során.

A maradványok azonosítását Janus Pannonius költővel – János néven pécsi püspökkel – a sírba helyezett pápai bulla-okirat aljára fűzött ólompecsét tette valószínűvé.

A bulla történetéről kívánok szólni.

1464 nyarán meghalt II. Pius pápa, akit Aeneas Piccolominiké jobban ismerünk. Ő volt az, aki először jelentette ki, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája. Az újonnan megválasztott pápa a velencei Pietro Barbo lett II. Pál néven. A humanisták közt népszerűtlen, sokszor kigúnyolt új pápa, aki nevét állítólag Formosus-ra (Jóképűre) akarta változtatni, aki később a pápai udvarba a mérhetetlen fényűzést bevezette, és ugyanakkor nagy művészetpártoló és főképp nagyformátumú politikus is volt. A bizalmatlan, zárkózott ember furcsa szokásai közé tartozott az éjszakai audiencia is. Megkésett üdvözlésére Mátyás király az Itália-szerte csodált Janus Pannoniust küldte. Feladata volt, hogy számot adjon a török elleni felkészülésre elküldött pénzről, egy új magyarországi egyetem alapításának engedélyeztetése (Accademia Istropolitana – pozsonyi –, a mai pécsi egyetem őse!) és nyílván több, a püspök hatáskörébe tartozó ügy és kérelem elintézése.

Janus 1465 februárjában indult Róma felé. A pápával Orvietoban találkoztak, majd követte Rómába. Kétszer nyert kihallgatást.

Részlet a küldött, a politikus beszédéből: "(...) Második Pál emelkedett Péter székébe. Ennek hallatára (...) remény foszlatta semmivé a rettegést, öröm a szomorkodást, (...) a Szentlélek különös sugalmazása juttatott Isten egyházának olyan pásztort, akit az erények minden gazdagságával felruházva, maga a természet már eleve legfőbb fejedelmünkké jelölt ki, s aki bölcsességéről, aki lelki nagyságáról nem szavakkal, de tettekkel ad fényes tanúbizonyságot."

Majd így a költő (aki a tehénpásztorok közt éjszakázik, és aki – ahogy akkor mindenki – tudta, hogy az új pápának van egy leánygyermeke):

„Pál pápáról
Róma, ne vizsgálgasd, hogy a szentatya férfi-e, vagy sem,
leánya, ki rája ütött hirdeti férfinemét. Ugyanahhoz
Szentnek nem tudlak, de atyának (papa) mondani tudlak,
mert hisz látom a lányt, Pál, kinek atyja (papa) te vagy.
Ugyanahhoz
Van lányod, s aranyad van, Pál ugyancsak,
hogy pápának alig volt még ilyen sok
Rómában, ha nem is vagy "szent"-atyának,
jó boldognak azért beválsz valóban.”

Küldetését teljesítette: a pápa továbbra is támogatta a törökellenes küzdelmet, Mátyás mellett állt a huszita király ellenében. Megalapították a Pozsonyi egyetemet, és nyilván több olyan ügyet is elintézett, amit a pápa saját bullájával ellátott okirattal igazolt. Ezt a diplomát helyezték a püspök sírjába. Hogy mit tartalmazhatott, a kutatás talán egyszer rátalál. A pergamen elporladt, csak az ólombulla maradt meg többé-kevésbé épen, Janus jobb combnyakára helyezett keze védelmében.

A bulláról:

Ólomból készült. A föld nedvessége miatt az ólompestis támadta meg. Czoppfné Jobbágy Nóra példaértékűen restaurálta. Előlapján a két protopápa, Péter és Pál közös trónon egymás felé fordulva foglalnak helyet attribútumaikkal (Pál kezében a kard, Péter kezében a kulcsok). Az előtérben egy talpas kereszt van, a trón külső oldalán inda fut. A hátlapon audiencia jelenet látható. A magas trónon ülő, profilban portréihoz híven ábrázolt pápa előtt térdelő klerikusok vannak.


Janus pályája azonban megtört. A következő évben írja:

"Azt, kit imént felemelt, most mélyre taszítja az udvar,
és aki tegnap alul volt, ma felülre kerül.
Fortuna játszik-e így sorsunkkal, töltve a kedvét,
vagy tán önsorsát így szedi rá a király?”