2024
Március
28csütörtök
29péntek
30szombat
31vasárnap
01hétfő
02kedd
03szerda
04csütörtök
05péntek
06szombat
07vasárnap
08hétfő
09kedd
10szerda
11csütörtök
12péntek
13szombat
14vasárnap
15hétfő
16kedd
17szerda
18csütörtök
19péntek
20szombat
21vasárnap
22hétfő
23kedd
24szerda
25csütörtök
26péntek
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
Hírek
2020.04.01.
Digitális barangolás a múzeumban 15.
"A nagy gonddal elkészített sír/szertartás, a nagyszámú edénymelléklet és a rézékszerek mind kiemelik a sírt a korszak temetkezései közül; azt mutatják, hogy a közösség egy jelentős (fejedelmi?) személye lehetett."
GÁTI CSILLA: A borjádi „hercegnő”
2010 őszén bejelentés érkezett a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályára, miszerint Borjád mellett a falu határában a csemetés öntözésekor a leáramló víz nagyméretű, festett edényeket mosott ki. Az edényekről első ránézésre látszott, hogy a lengyeli kultúrához tartoztak.
A teljesen kibontott sír (fotó: Janus Pannonius Múzeum)
Mivel az öntözés során a domboldalról leáramló víz veszélyeztette a lelőhelyet, az érintett rövid szakaszon mentőásatást végeztünk. A felső, vékony humuszréteg eltávolítása után sűrűn egymás mellett, illetve egymásba ásva jelentkeztek az objektumok.
A jelenségek a feltárt rövid szakaszon mind a neolitikum idejére voltak keltezhetőek. Sötétbarna foltként jelentkeztek a késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr. e. 5000–4200) jelenségei, míg a korábbi középső neolitikus (Kr. e. 5500–5000) objektumok halványabb betöltésűek voltak. A jelenségek közül egyből szembetűnt egy szabályos négyszögletes, lekerekített sarkú objektum halvány foltja. Mint később megbizonyosodtunk róla, egy sír volt!
A sír alaprajza (fotó: Janus Pannonius Múzeum)
A sír egy négyzetes, sarkain cölöplyuk-szerű lemélyítésekkel kialakított szerkezetet mutatott. A sírban összesen 16 edénymellékletet találtunk, valamint a csontváz nyakán egy kagylókból és rézgyöngyökből összeállított nyaklánc volt. Hasonló szerkezetű, épített temetkezéseket a szomszédos Tolna megyében az autópálya feltárások alkalmával találtak, de Baranya megyében ez az első alkalom, hogy a lengyeli kultúrán belül ilyen sírszerkezetet tudtunk megfigyelni.
A sírban a mellékleteket több szinten helyezték el. A valós mellékletektől (=kerámiaedények) külön kell választani a (halotti) ruházat elemeként a sírba került spondylus- és rézgyöngyökből álló nyakláncot: a halottat feltehetően ünnepi díszben temették el. Az
edények pedig a túlvilágra szánt élelem tárolói lehettek, esetleg a halotti tor edénykészlete. Feltételezhetjük azt is, hogy a megmaradt tárgyak mellett szerves anyagokból is raktak útravalót a sírba, hiszen a sír sarkainak mélyedései közül kettőben voltak edények, míg kettő üres volt. Nem tarthatjuk véletlennek azt sem, hogy a „lyukakban” elhelyezett edények két szinten, egymás alatt jelentkeztek.
Csontváz a sírban (fotó: Janus Pannonius Múzeum)
A sír sarkainál a bemélyedések (cölöphelyek?) több feltételezést is megengednek. Lehettek egyrészt egy cölöpszerkezetes, „halotti ház” jellegű sírépítmény maradványai; ugyanakkor mivel több szinten is kerültek elő belőlük edénymellékletet inkább valamiféle, a temetkezést megelőzően alkalmazott ravatal-szerű faszerkezet lábainak elhelyezésére szolgálhattak, melyeket később a sírgödör ásásakor, vagy a sír zárásánál eltávolíthattak. A halott alatti szilárd platform egykori létére utalhat a halott fejének némiképp furcsa, lejtős helyzete, mely azt feltételezi, hogy az alátámasztott fej az alatta idővel elkorhadt támaszték alatti, azóta feltöltődött légüregbe csúszott be.
Az antropológiai vizsgálatok alapján a sírban fekvő csontváz egy fiatal (23–39 éves) nőé volt. A nagy gonddal elkészített sír/szertartás, a nagyszámú edénymelléklet és a rézékszerek mind kiemelik a sírt a korszak temetkezései közül; azt mutatják, hogy a közösség egy jelentős (fejedelmi?) személye lehetett.
A borjádi és a hasonló tolnai temetkezések azt mutatják, hogy a korszakban a halotti rítus egy jóval komplexebb közösségi esemény lehetett, mint azt korábban gondoltuk. Adott esetben a közösség, vagy család nem sajnált időt és fáradságot egy-egy kiemelt személy méltó búcsúztatására, ezzel is jelezve a személy jelntőségét vagy önnön gazdagságukat.
Bár a lengyeli kultúra számos temetője ismert Baranya és Tolna megyéből (maga a névadó lelőhely is a Tolna megyei Lengyel) hasonló komplex sírépítmények nyomai az autópálya feltárásokig nem kerültek elő. Ez jól mutatja, hogy bármikor, bárhol előkerülhetnek olyan jelenségek, leletek, melyek újra írják egy korszak történelmét.
A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI
Kiállítások
2023.12.01. - 2024.05.19.
„Ködképek a kedély láthatárán”
A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből összeállított időszaki kiállítás az egykor Pécsett alkotó 19. századi művészek műveit, pécsi városképeket, valamint a korszak pécsi polgárainak portréit mutatja be.
Kiállítások
2023.04.26. - 2024.03.31.
Hűséggel és bátorsággal – időszaki kiállítás a Petőfi emlékév alkalmából
A reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakát pécsi szemszögből bemutató tárlat.