Digitális barangolás a múzeumban 30.

KÁRPÁTI GÁBOR: Április 21. egy különleges nap – számomra

A hagyomány szerint 2773 éve (tehát Kr. e.753-ban) ezen a napon született Róma.

Minden évben e napon tartották a Parilia (pario: szül) vagy Palilia (Pales: ősi pásztoristen) tisztító szertartásokból álló ünnepet. Ez alkalommal a pásztorok szalmatüzet raktak, s rajta a nyájat háromszor átvezették, hogy minden baj távol maradjon tőle, majd maguk is háromszor átugrottak rajta. Ősi szertartások szerint a város alapítását egy verem ásásával kezdték ,amibe a vidék emberi táplálkozásra alkalmas termékeinek zsengéit és régi hazájuk földjéből pár maroknyit dobtak be. Ezt a gödröt mundus (világ)-nak nevezték. Egy kővel lefedték (lapis manalis: az ősök szellemének köve), fölébe oltárt emeltek, az oltáron tüzet gyújtottak, ez lett a város központja.

Ezután következett a város körülhatárolása. Etruszk szokás szerint egy fehér tehenet és egy fehér bikát fogtak az eke elé és barázdát húztak, mégpedig úgy, hogy az ekével kihányt föld a város felé essen. A töltés és az árok mindkét oldalán egy keskeny földszalagot jelöltek ki, amelyet szabadon kellett hagyni. Ez a sáv választotta el a várost a vidéktől és amelyen túl a szenátus engedélye nélkül a városba sem katonaság, sem követség nem haladhatott át.

A város falát megrongálni, átugorni halálos bűn volt – ez okozta Romolus halálát. Mikor a barázdát húzták, azokon a helyeken, ahol kapukat akartak kialakítani, az ekét felemelték (portabant aratrum: ezért porta a kapu!).

Ovidius: Fasti
"a lángokon átugrált a barom s a parasztnép,
s most születésnapodon megvan e régi szokás.
Tárgyakat az alkalom ád: e napon született meg a Város.
......
Gyűjteni kezdik a föld népét. Bástyákat akarnak
rakni. Csak annyi vitás,hogy kiemelje falát.
Romulus így szólott: "Nincs szükség semmi viszályra.
Hisszük a jóslatokat, s jósol az égimadár."
Kedves a szó. Egyikét a Palatium orma fogadja,
másik Aventinus hegy tetejére vonult.
Hat keselyűt látott Remus itt, kétszer hatot öccse.
Áll a kötésük: a vár birtoka Romulusé.
Alkalmas napon ez kijelölte ekével a bástyát.
Indul a munka: Pales ünnepe volt az a nap.
Ástak mély üreget, gabonát szórtak fenekére,
szomszéd telkekről hordva reája rögöt.
És amikor tele lett földdel, reá épül az oltár.
Kész van az új oltár, s rajta kigyullad a láng.
Erre barázdát húz – a falat kijelölni, bikát és
tisztafehér tehenet fogva ekéje elé.
S így esdett a király: "Várost alapítani hívlak,
Iuppiter, és titeket, Mars atya, Vesta anyánk!
Isteneink, kiket illet imám, hallgassatok énrám!
Induljon munkám szent vezetéstek alatt!
És a világ uraként öröklétű légyen e város!

Hát, ha nem is a világ ura e város, sokunk számára mindig "Roma eterna" marad!

Még néhány (nekem) nagyon fontos évforduló:

E napon születtek:
1914: Édesanyám

1944: Várady Sándor – osztálytárs, kiváló barát, röntgenorvos

1945: Bachman Zoltán (Zoli) építész
Mindenkinek tudnia kell: nem lenne pécsi világörökség nélküle. Nem volt szerény ember, de végtelenül alázatos a múlt emlékeihez. Zseniális építész, festő, szónok, stb. – egy reneszánsz ember. (Egyébként Várady szomszédja, barátja volt. Még ebbe a körbe tartozik a másik nagypártfogolt, az üvegművészet apostola, Jegenyés János is). Zolit kb. nég éves kora óta ismertem és hálisten sokat lehettem és dolgozhattam vele együtt. Nem illik az ilyen embernek meghalni!

E napon halt meg Pécs egyik legjobb ismerője, a hihetetlenül sármos, mindent tudó, és mindent azonnal nyomdakészen elmondó (Boda Miklós: "a nyomdakész") Bezerédy Győző.

Van egy gótikus kövem, amit együtt találtunk a Beuvais-i katedrális szemétdombján. Minden nap őrá emlékeztet.


A portréfotók forrása:

1, Dr. Bachman Zoltán interjú (Magyar építészet és építőművészet, 2013) – Prima Primissima Díj/YouTube
2, Bezerédy Győző – Dél-dunántúli Körzeti Magazin – (1997. 12 .03.) MTV Pécsi Körzeti Stúdió – CSGYK/YouTube
______________________

A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI