2020

Június

Digitális barangolás a múzeumban 32.

Hírek
2020.04.23.

Digitális barangolás a múzeumban 32.

Föld napi zöld mesével és egy kis zenés képvetítéssel elevenítjük fel a Janus Pannonius Múzeum és MárkusZínház 10 éve készült mesekiállítását a digitális múzeumi barangolások sorában.    


DÉNES ANDREA: Egyszer volt egy mesekiállítás. Aki nem hiszi, járjon utána!  

A Janus Pannonius Múzeum és MárkusZinház mesetárlata 2010-ben ezzel a címmel nyílt meg először: "Aki nem hiszi, járjon utána!". A vándorkiállításra – melynek Pécs után Mohács, Kaposvár és Siklós is otthont adott – ma már kellemes nosztalgiával emlékezünk vissza. A közönség és mi, a tárlat megálmodói is nagyon szerettük ezt a pici kiállítást, amelyhez egy környezetvédelmi mesesíró pályázat és annak eredményeként egy zöld mesekönyv kiadása is kapcsolódott. A Zöldfülű Péter – zöldmesék kicsiknek és nagyoknak címmel megjelent mesekönyv a 2011-es év múzeumpedagógiai nívódíját is elnyerte.


A kiállításban a szigorú kapuőrökkel őrzött meseösvényen feltárultak a mesék, a tündérvilág, az ördögök birodalma, égi-földi átjárón érkeztek az óriások. Az erdők, rétek, vizek állatai, a baromfiudvar, a pince és környéke, mind benépesült valós és meselényekkel. A tündérek manók és más lények – az ország hat bábszínházából érkezett bábok – foglalatoskodtak a mesék valós, de ma már kevésbé ismert régi tárgyaival, eszközeivel. Rosta, motolla, rokka, teknő, korsó, szakajtó, varsa, cifraszűr is, mind fontos szerephez jutottak a JPM Néprajzi Osztály gyűjteményében őrzött kincsek közül a tárlaton, így valós alakot öltött a népmesék számos titokzatos tárgya a gyerekek számára. A tényleges világot képviselte a mesék növény- és állatvilága is, a paszuly, a róka, a farkas, a keselyű, a tyúkok, a kakas, a süni, az ürge és sok más állat, ők a Természettörténeti Osztály gyűjteményéből érkeztek a kiállításba. A látogatók a meseösvényről letérve bemerészkedhettek egy félelmetes sötét barlangba, a vízitündérek és a vízi állatvilág birodalmába, és bekukkanthattak titkos dobozok rejtett mini élővilágába is.

A kiállítás zöld mesekönyvében 112 oldalon, a hónap minden napjára jutó 31 eredeti mese olvasható. A 28 európai-magyar meseíró, sokszor népmesei elemekre épülő írását, környezet és természetvédelmi témákban is változatosságra törekedve, 300, meseíró pályázatunkra érkezett pályaművéből válogattuk. 

A Föld napja alkalmából pedig a Zöldfülű Péter mesekönyv utolsó, 31. meséjét ajánljuk:




Sziszőke

Mészáros Gabriella meséje

Ezen a reggelen Sziszőke, a szőke kis angyal Menta kiabálására ébredt.

– Ébresztő angyalok! Itt a nagytakarítás ideje! Tisztává kell varázsolni az Angyalvárat! Törölni, porolni, szemetet szedni! Nem nézhetnek az emberek a Földről piszkos, szürke égboltot! Ébresztőőő!!!

Távolból érkező szavait a maga után vonszolt hatalmas szemeteszsák surrogó zaja kísérte. Sziszőke kelletlenül bújt ki meleg habfelhő paplanja alól, ahol addig az igazak álmát aludta. Az ágy szélén lógatva meztelen lábacskáját, borúsan nézett maga elé. Dugába dőlni látta tegnapi tervét. Hosszas könyörgés után ugyanis sikerült Freskót – az Angyalvár művészét – rávennie, hogy ma együtt fessék és formázzák a felhőket, erre meg jön Menta, és keresztülhúzza a számítását.

– Miért kell minden hónapban nagytakarítást rendezni ebben a huzatos várban, ahol a szél csak úgy száguldozik keresztül a szobákon! Nincs is ideje megülni a pornak, s már viszi a szél ki az ajtón, ablakon! – morgolódott, miközben a hátára csatolta égszínkék szárnyacskáit.

Már csak a glóriáját kellett a fejére tenni és készen állt volna a takarításra, de sehol sem találta. Még emlékezett, hogy este, lefekvés előtt a szobájában gurigázott vele, ám arra nem, hogy utoljára hova is gurította. Kereste az ágy alatt, a szekrény mögött, a halomba dobált angyalruhák között, de úgy eltűnt, mintha kámforrá vált volna. Menta – az ügyeletes angyal – hangja már fenyegetően közelről hallatszott, amikor végre meglátta az ajtó és a fal közötti sarokban egy papírrepülő alól kikandikálni. Odaröppent, hogy felkapja, ám abban a pillanatban betoppant Menta. Sziszőkének épp csak annyi ideje maradt, hogy félreugorjon a kicsapódó ajtó elől. Ekkor tompa csattanás hallatszott. A kitáruló ajtó a falhoz lapította a glóriát, ami az erős ütés hatására tojás alakúra formálódott.

– A glóriám! – kiáltott fel kétségbeesetten a kis angyal. – Hogy fogom így hordani?

Feltette a fejére és a tükör elé szaladt. Olyan mulatságos látványt nyújtott a kajla glóriával, hogy az egyébként komoly Menta a hasát fogta nevettében.

– Alkalmi glóriád lett Húsvétra! – nevetett harsányan, könnyeit törölgetve.

– Majd adok én neked alkalmi glóriát! – gurult dühbe Sziszőke s a nála jóval magasabb Menta felé indult, hogy jobb belátásra bírja.

– Ne ugrálj Szöszike, inkább hozd a felhalmozott szemetedet! – bosszantotta tovább a kis angyalt Menta, aki már élvezte, hogy az unalmasnak indult nagytakarítás ilyen vidám fordulatot vett.

– Nem vagyok Szöszike! – kiabálta Sziszőke és Menta mellé érve dühében nagyot rúgott a degeszre tömött szemeteszsákba.

A zsák – megelégelve, hogy kora reggel ilyen bánásmódban részesül – kirepedt és ontotta magából a belegyömöszölt szemetet. Mindez még nem volt elég. Egy hirtelen jött szélroham kivágta az ablakokat és felkapta a szemetet, teleszórván vele az Angyalvár folyosóját, majd a levegőben keringő szemét tovább folytatta útját s a nyitott folyosói ablakon át kijutva záporozni kezdett le, a Földre. Ijedten nézett egymásra a két angyal, de tenni a baj ellen semmit sem tudtak…

– Tűrhetetlen! – zengett Kozmosz hangja, amikor a megszeppent Sziszőke egyik lábáról a másikra állt előtte, félrecsúszott glóriájával a fején.

Kozmosz volt a legtekintélyesebb főangyal, aki a rendet felügyelte és Sziszőke szerencsétlenségére épp akkor nézett le mindent látó távcsövével a Földre, amikor az égből érkező szemét azt jócskán beborította.

– Tűrhetetlen! – ismételte még egyszer. – Ilyen rendetlen angyalt még nem látott az Ég! Nem elég, hogy poros a szárnyad, meg pókháló lóg a glóriádról! Nem elég, hogy a szobád szemetes, de szétszórtad azt is, amit Menta összeszedett, sőt még a Földet is beborítottad vele! Büntetést érdemelsz, példás büntetést!

Kozmosz összeráncolt homlokkal nézett ki az ablakon az összepiszkolódott felhőkre és töprengett.

– Délutánra ezüstfehér fellegek úszkáljanak az égszínkék mennybolton! A Föld újra kék és zöld legyen, ne ilyen szürke porgolyó! Neked pedig sürgősen le kell zuhanyoznod Balzsam doktor jóságcseppjeivel! Nem azért találta fel, hogy egyesek elmulasszák használni és hiányában haszontalanságokat kövessenek el! Jobbulást kívánok Sziszőke! – köszönt el zordan, majd választ sem várva hátat fordított s elrepült.

Sziszőke pár perc múlva már az ámbra és nektár illatú jóságzuhany alatt gondolkodhatott azon, miként fogja a főangyal parancsát végrehajtani. Szerencséjére, maga Menta sietett a segítségére egy nagyszerű javaslattal, hisz mégsem lett volna illendő magára hagyni a bajban a kis angyalt. Nem sokkal később Sziszőke már egy hatalmas, hosszú csövű szerkezettel a kezében állt az Angyalvár teraszán.

– Ha ez itt fönt hatásos, akkor ott lent is működnie kell! – pillogott le, majd az égi porszívó csövét a Föld felé irányította.

Mint egy szomjas elefánt a vizet, úgy szippantotta fel a sok lepottyant mennyei limlomot a masina, így délre már a ragyogóan kék-zöld Földben gyönyörködhettek a fellegek közül lekukucskáló angyalok. Sziszőke elégedetten csapta össze a tenyerét, s vígan repült Freskóhoz felhőket formázni, ahogy azt tegnap elképzelte. Freskót azonban nem találta jókedvében.

– Teljesen fölösleges a munkánk! Festünk, formázunk, szépítünk, alattunk pedig egy poros, szürke Föld forog-gömbörög. Az emberek örömmel tekintgetnek fel a mi szépséges, kék mennyboltunkra, az bezzeg nem érdekli őket, hogy mi nem gyönyörködhetünk az általuk cseppet sem tisztán tartott golyóbisukban!

– Nem lehet piszkos, hiszen magam tettem rendbe még ma reggel! – bizonygatta Sziszőke.

Lenézett a Földre és nem akart hinni a szemének.

– Ez nem igaz! Már megint hogy néz ki?!

Abbahagyta élete első bárányfelhőjének formázását, pedig már majdnem elkészült vele.

– Én fogok megint kikapni Kozmosztól! Miattuk! De most nem is csináltam semmi rosszat!

Faképnél hagyta Freskót és egyenesen Balzsam doktor laboratóriuma felé röpült. Kis idő múlva pedig különös módon már az esőfelhők között ügyködött.

– Ha rajtam segített, rajtuk is segíteni fog! – hajtogatta bizakodva.

Sorban beletöltögetett a doktor jóságcseppjeiből az esőfelhőkbe, s ügyesen a Föld fölé terelgette valamennyit. Aztán az Angyalvár teraszáról figyelte, hogyan záporozik a Földre az eső, megtisztítva hegyet, völgyet, erdőt, mezőt, élőt s élettelent, majd kacagva kiáltott le:

– Jobbulást kívánok Emberek!

A meseprojekt stábja volt:
Dénes Andrea (kurátor),
Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor (művészeti tervezés, a bábok életre keltése),
Burján István és Sárközi Katalin (néprajz),
Kisbenedek Tibor (természettudomány),
Domonkos Anna Réka (irodalom, zöld mesekönyv),
Török Ildikó (múzeumpedagógia, természettudomány),
Kovalovszki Éva és a Szent Mór Iskolaközpont diákjai (mesekönyv illusztrációk).

Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményeinek tárgyai is kiegészítették a kiállítás anyagát.

Visszaemlékezés a tárlatra fotókkal, zenével:




A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI 

Kiállítások
2019.05.09. - 2020.06.15.

Az első falvak - Az újkőkor letűnt világa a Dél-Dunántúlon

Az első falvak - Az újkőkor letűnt világa a Dél-Dunántúlon

A kiállítás a helyi újkőkori közösségek közép-európai szinten is jelentős régészeti örökségét mutatja be a legújabb kutatási eredmények tükrében.

Kiállítások
2020.04.01. - 2020.11.30.

Planetary Folklore játék

Planetary Folklore játék

„Készítsd el a saját műalkotásodat!” Ezzel a felszólítással hirdette Victor Vasarely 1969-ben a Planetary Folklore elnevezésű játékát.