Digitális barangolás a múzeumban 46.

A tárlatot először 2018-ban csodálhatta meg a közönség a JPM Néprajzi Osztályán.

A cím egyaránt jelképezte a népművészet örök virágait, valamint a főkötők hímzésén látható ornamentikus díszítést. Ugyanakkor vonatkozott azokra az asszonyokra is, akik mint női princípiumot viselték egykor e főkötőket. A népi kultúra a virágot a leány, a nő megfelelőjeként jeleníti meg, leggyakrabban rózsaként, violaként, tulipánként tűnik fel a népnyelvben és a nép által énekelt dalokban. Továbbá jelképesen „mindig nyíló virágokként” tekinthetünk a Zsolnay nővérekre is: Júlia és Teréz munkássága, művészete és hagyatéka ma is érték.

Zsolnay Teréz – az 1870-es években kezdődő – gyűjtéseinek köszönhetően mintegy 10.000 darab népi textil és 150 népi kerámia maradt ránk örökül, amelyek a magyar és nemzetiségi népi kultúra egykori tárgyi világát, népművészeti forma- és mintakincsét tárják elénk. Ez az anyag a második világháborút követően, 1949 decemberében került Mattyasovszky-Zsolnay Margit kérésére (letétbe) a pécsi Néprajzi Múzeumba – ennek köszönhetően Magyarország második legnagyobb múzeumi népi textilgyűjteménye jött létre.

A TV Keszthely összeállítása a kiállításról: 


Hévíz, Belvárosi Múzeum (2019. április)

Keszthely, Balatoni Múzeum (2019. június)

A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI