Digitális barangolás a múzeumban 51.

KISBENEDEK TIBOR: A jégkor pécsi vándora – időszakos kiállítás

Természettudományi múzeumok biztos látogatói érdeklődésre számíthatnak a jégkori megafauna, köztük a mamutok kövületeinek bemutatásával. A „pécsi mamut” ősmaradványai kiállítás is mind a médiában, mind a látogatók között nagy érdeklődést váltott ki 2019-ben. Időszerűségét a pécsi mamut majd 90 évvel ezelőtti – 1928 márciusától 1935-ig tartó – feltárása és a klímaváltozással kapcsolatos kutatások eredményei iránti megnövekedett érdeklődés is adta. A jégkori megafauna eltűnése, kb. 10–20.000 évvel ezelőtt, szintén egy kisebb éghajlatváltozás következménye lehetett. A Mecseken és környékén akkor mamutsztyepp élőhely terült el, és ennek egyik nagytermetű faja a gyapjas mamut volt.

A kiállítás körpanorámaképekben (fotó: Füzi István):


 
 
 
 
 
 
 

Mit tudunk a jégkorról és a mamutsztyep állatairól?

A kiállítás első részének témája
Hogyan és miként jöttek rá a kutatók, hogy egyáltalán lehetett egy jégkor? Megismerkedhetünk itt a jégkorral kapcsolatos általános információkkal (földtörténeti jégkorok kialakulása, jelenkori jégkor), továbbá a jégkorok kialakulásának elméleteivel (geológiai, csillagászati, nagy áramlatok változásai stb.), részletezzük a jégkor vizsgálati módszereit: pollenanalízis, dendrográfia.

Hideg időszakok, glaciálisok
A Földtörténet során nemcsak egyszer fordultak elő. A glaciális időszakokat melegebb intergalciálisok szakították meg. Jelenleg is egy hűvösebb időszak interglaciális időben élünk. A jégkorok kialakulását csillagászati (Föld tengely ferdesége, Naprendszerünk alakjának változásai) szárazföldek mozgása, légköri- és tengeráramlások) magyarázhatják. A jégkorszakok kormeghatározásait pollenanalízissel és dendrográfia módszereinek segítségével is felhasználják.

Megismerkedhetünk a megafauna tagjaival:

 Barlangi hiéna (Zsoldos Márton rajz rekonstrukció)

Barlangi hiéna zápfoga (JPM gyűjtemény, fotó: Füzi István)

Hogyan kerülhetett a pécsbányai lelőhelyre a pécsi mamut?

Mamutmaradványok jellegzetesen folyóvölgyekből és barlangokból kerültek elő, megtartási állapotuk különböző volt löszben és kavics kőzetben. A pécsbányai leletek homokos löszös lelőhelyről kerültek elő meglehetősen porózus állapotban, igy azonnal konzerválni kellett őket. A kiállításban Rihmer rekonstruált szobájában tekinthetünk be, a korabeli és a jelenkori konzerválás módszereinek titkaiba.

                                                                    Rihmer  kutatószobájában (Fotó Füzi István)

A mamutok dél-felől Eurázsia felé terjedtek öt fajukat különböztetjük meg. A „pécsi mamut” a gyapjas mamut közeli rokon, melyet egy külön fajnak a rövidlábú mamutnak is leírtak. A mamutok más földrészekre is átvándoroltak, az elefántokhoz hasonló csapatokban óriás növényevők. Kipusztulásukhoz valószínűleg az ősember is hozzájárulhatott.

              Az ősember valószínűleg hozzájárulhatott a mamutok eltűnéséhez (Fotó Füzi István)

A lándzsahegyek. Csak a mamut megsebzéséhez elegendő, nem okozhatott halálos sebet (MTA Régészeti Kutatóintézet gyűjteményéből, fotó: Füzi István)

A pécsi mamut csontjain nem találhatók látványos sérülések, egy szobányi helyről kerültek elő. melyek arra utalnak, hogy elejtették az állatot, és valószínűleg azonnal betemette homokos lösz. A ragadozók és az ősember nem tudták széthurcolni a mamutot kisebb darabokban.

Milyen volt a feltárás és miért is érdekes a pécsi mamut lelet?

A Gróf Széchényi István akna mellett üzemelő és a szénbánya építkezéseit kiszolgáló homokbánya fejtése során a felszín alatt kis mélységben pihenő maradványokra az ott dolgozó munkások találtak. Elsőként előkerülő és látványos méretű bal oldali mamutagyar sajnos a lelkes munkások szakszerűtlen szabadító munkájának áldozatává vált, a központi felügyelő felismerte a lelet jelentőségét és leállíttatta a kitermelő munkát. A kutató és feltáró munkával Rihmer László bányamérnököt bízta meg. A leletmentő munka négy ütemben zajlott 1928 márciusa és 1932 szeptembere között.

A mamutleletek nem mondhatók ritkának hazánkban, ez a lelet mégis különlegesnek mondható. A leletek többsége ugyanis szórványlelet. Az elpusztult és annak helyén fosszilizálódott „teljes” példányok rendkívül ritkák. Az országban másodikként megtalált példány csontjainak 75%-a került elő, amely kiemelkedő arányt jelent.

                                               A pécsi mamut épen maradt lapockája (Fotó: Füzi István)

                                                                       Rihmer mappája a feltárás fotóival

Egykori és jelenkori térképeken mutatjuk be, hogy hol találták meg a mamut maradványait és hogyan zajlott a feltárás maga. Emellett a jelenleg a múzeumban megtalálható összes maradvány is látható. Eredetileg a mamutcsontváz 75%-a előkerült a maradványként. Ma már a múzeum gyűjteményei között az eredti maradványok csak mintegy ennek 30%-a található. A maradványokat Granasztói Dr. Rihmer László irányításával és a Dunai Gőzhajózási Társasság támogatásával tárták fel, múzeumunkhoz csak 1952-ben kerültek, közben mi történt a csontokkal nem tudjuk. A bemutatott maradványok azonosítása dr. Varga Gábornak a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet munkatársának és Markovics Bernadett ugyanezen intézet PhD-hallgatójának köszönhető.

Ki volt Rihmer László?

Rihmer a feltárást és a konzerválás munkáját, melyet saját maga kísérletezett ki, paleontológushoz méltóan végezte el, nem tudjuk, hogy kapott-e ehhez segítséget.

Rihmer László (1904-1982) pécsi születésű a Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett. 1934-ben geológus doktorrá avatták. 1935-ben a hazai ásványok feltáró munkájában. 1938-ban jogi doktorrá avatták. 1927-1936 között a Dunai Gőzhajózási Társsaság bányáiban dolgozott. 1948-ban egy bányarobbanás kapcsán mérnöktársával együtt koncepciós perben elítélték. A börtönben is műszaki tervezéssel foglalkozott. Később Komlón, ahol korábban igazgató volt, lett biztonsági főmérnök. 1965-ben vonult nyugdíjba. A kiállítás megnyitóját lányai nagy örömmel fogadták és megtisztelték jelenlétükkel.

                        Rihmer László családja körében. (A család által rendelkezésünkre bocsátott kép másolata)

                                                    Rihmer lányai a kiállítás megnyitóján. (Fotó: Füzi István)

Mai mamutleletek                                                      

A 2000-es években több jégkori mamut-lelet is előkerült a környékről. Zókon egy löszmélyút mellett tárták fel (2006) koponya-, fog-, és agyarmaradványait. Az agyar radiokarbon vizsgálata alapján a mamut kb. 23.000 évvel ez előtt élt. További vizsgálatokkal fény derült arra is, hogy a zóki mamut egy 38 éves hím példány volt. A Kozármisleny mellett talált leletek (2008) az M60-as autópálya Pécs keleti bekötőútjának földmunkái során bukkantak fel. A különböző vázrészek és fogak nagy területen és 2–4 méter mélyen “hevertek” vízmosások kavicsos hordalékjában. Itt nem csak a mamut, hanem több vele együtt kihalt (gyapjas orrszarvú, sztyeppei bölény, barlangi medve, kardfogú macska) kortársának fosszíliái kerültek elő. Hazai kitekintésben nagyobb folyóink medréből folyamatosan kerülnek elő szórványleletek. Ezek közül és láthatunk egy-egy mintát a kiállításban.

Klímaváltozások

Jelenlegi felmelegedés időszakában élünk. Változás kiterjed a hőmérsékletre, a csapadék mennyiségére és eloszlására, valamint a széljárásokra is. A jéggel borított Sarkokon hatalmas többekben egy-egy akár Dunántúl nagyságú is lehet. Északi sarkon a jegesmedvék a veszélyeztett fajok közé kerülhetnek. A kibocsátott széndioxid és metán mennyisége megnőtt a légkörben ennek változásai a jégfuratokban is kimutathatók. Jelenleg tudományos vita tárgya, hogy az ember tevékenysége milyen mértékben járul hozzá. Erről is kaphatunk ízelítőt.

Interaktív múzeumi foglalkozások

Ma már elképzelhetetlenek múzeumi kiállítások a témához kapcsolódó játékos foglalkozások nélkül. Ennek a kiállításnak is vannak olyan elemei, ahol a klímaváltozás módszereiből az egyszerűbbeket pl.: fa évgyűrű rajzolat és számlálás próbálhatják ki a gyerekek, vagy az érdeklődők. Megismerkedhetek a megafauna fajaival és a mamutok vándorútjaival is.

Foglalkozások:




Lejegyezte „ A jégkor pécsi vándora” című kiállítás tabló szövegei – melyet a kiállítás készítői: dr. Varga Gábor, Markovics Bernadett, Katona Lajos, Varga Ágnes és Kisbenedek Tibor állítottak össze – alapján Kisbenedek Tibor.

___________________

A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI