Digitális barangolás a múzeumban 60.

Parancsol egy piócát….? 2. rész

A testnedvek további kiengedésének módja volt az úgynevezett köpölyözés. Kínában már évezredek óta alkalmazzák ezt az eljárást, amivel a fluidumok elvéhez hasonlóan a testben áramló energia, a „csí” egyensúlyát igyekeztek helyreállítani. Európában Hippokratész nevéhez kötik alkalmazásának első ajánlását, de előfordulhat, hogy már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is használták.

A köpölyözés tulajdonképpen a vákuumhatáson alapuló eljárás, aminek folyamán üveg, fém vagy kerámia csészéket használnak. Ilyen csészék is láthatóak Szerecsen Patika Kiállításunkban a 19. századból.

A köpölyözés „száraz” formája során ezeket fölhevítik és gyorsan a test különböző pontjaira helyezik. A felhevített, szűk szájú csészék rácuppannak a bőrre, mert az oxigénutánpótlás hiányában vákuum keletkezik. A „tüzes” eljárásnál a csészéket akkor hevítik föl, amikor már a testre helyezték őket – ez jóval veszélyesebb megoldás, gyakran jár égési sérülésekkel. Az úgynevezett „nedves” eljárás az, amelyik a piócázás és az érvágás rokona. Ilyenkor egy vágást ejtenek a bőrfelületen, majd e fölé helyezik a hevített csészéket, és a vákuum segítségével távozik a vér a szervezetből.

A csészék általában 10-15 percig maradnak a bőrön mindegyik eljárás folyamán. A szívó hatás következtében a kezelt felületen vérbőség alakul ki, és nagyméretű vörös dudorok maradnak a csészék helyén.

Érdekesség, hogy a köpölyözést a mai napig használják az alternatív gyógyászatban. Például narancsbőr kezelésére, helyi fogyás előidézésére, izom és ízületi-fájdalmak esetén, asztma és tüdőgyulladás kezelésére.

Egyébként a rossz vér kiengedését nem csak orvosok végezték, főleg mivel hivatásos orvosok a történelmi korszakok nagy részében nem léteztek. Az ókorban például gyógyító istenségek papjai láttak el orvosi feladatokat az adott istenek – Aszklépiosz, Apollón, Ízisz, Nintinugga – templomaiban. Kivételt képeztek a Római Birodalom tábori orvosai, akik a katonákat látták el. Ők nem papok voltak, hanem a hadsereg által fizetett szakemberek.

Később, a középkorban keresztény szerzetesek, alkimisták és például borbélyok foglalkoztak gyógyítással. A késő középkori Európában például városi fürdőházakban is lehetett eret vágatni, köpölyöztetni az ott dolgozó fürdőmesterek, borbélyok segítségével. A borbélyműhelyek reklámja is sok helyen egy tál friss vér volt - vagy néhány fog, ugyanis ezeken a helyeken foghúzást is végeztek.

Európában a 12. századtól megkezdődött a polgári – tehát nem egyházi – gyógyszertárak alapítása. Az ezekben dolgozó gyógyszerészek is gyakran éltek a testnedvek kieresztésének gyakorlatával, bent a patikában, vagy akár előtte az utcán, hogy mesterségüket reklámozzák. Természetesen mire a mi Szerecsen Patikánk megépült 1898-ban, addigra ez a módszer már háttérbe szorult – még arra sincs adatunk, hogy piócákat tartottak volna készleten.