Április
25csütörtök
26péntek
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
01szerda
02csütörtök
03péntek
04szombat
05vasárnap
06hétfő
07kedd
08szerda
09csütörtök
10péntek
11szombat
12vasárnap
13hétfő
14kedd
15szerda
16csütörtök
17péntek
18szombat
19vasárnap
20hétfő
21kedd
22szerda
23csütörtök
24péntek
25szombat
26vasárnap
27hétfő
28kedd
29szerda
30csütörtök
31péntek
Hírek
2020.10.17.
Kollázs, montázs, asszamblázs
a Modern Magyar Képtár gyűjteményében
A pécsi Modern Magyar Képtár nemzetközileg rangos gyűjteménye újabb kiállításrészleggel bővült.
Ezúttal nem a művészettörténeti időrend volt a rendezés szempontja, hanem a hasonló műfaji és technikai törekvés révén kapcsolódnak egymáshoz az alkotások a magyar képzőművészet remekeit bemutató állandó kiállítás földszinti folyosóján. A kiállított tárgyak nagy része eddig raktárban volt, ebben az összefüggésben most láthatók itt először.
Képzőművészeti alkotóelvként az eredeti közegükből kiszakított képelemek új kontextusban történő alkalmazására épülő montázs-technika valamilyen formában mindig is jelen volt a művészetben. Önálló képzőművészeti műfajként azonban csak a 20. század elején, az avantgárdnak a hagyományos anyaghasználatot, a klasszikus kompozíciós és téralakítási elveket érvénytelenítő törekvéseinek nyomán lépett elő. A kubizmus volt az első olyan irányzat, amely előszeretettel alkalmazza a színes papírból vagy újságpapírból kivágott, a kép felületére ragasztással felerősített síkalakzatok technikáját, azzal a szándékkal, hogy az eltérő anyagminőségek alkalmazásával, az életvilágból kiszakított fragmentumok beemelésével összemossa a mű és a művészeten kívüli valóság határait.
A montázs-elv nyomán születő alkotások 20. századi története a felhasznált anyagok, tárgyak körének bővülése mellett – melyek között kiemelt, önálló műfajt alkotó alapanyagként meg kell említenünk a fotográfiát is – annak a folyamataként is leírható, amelynek során a mű a síkból kilépve, plasztikus elemek, hétköznapi tárgyak – „talált tárgyak” – beillesztésével háromdimenzióssá válik, újabb és újabb műfajokat generálva a síkplasztikától az asszamblázson és a dobozművészeten át az environment és a land art műfajáig. A Modern Magyar Képtár gyűjteményéhez tartozó kollázsok is illusztrálják ezt a változást.
Martyn Ferenc Collage című, 1962-es műve még teljes egészében síkművészeti alkotás, a kollázs klasszikus típusát képviseli: a festett vászonra nyers vászonból kihasított formákat ragasztott a művész, ilyen formán érzékeltetve az anyag kétféle, hétköznapi, illetve művészi médiumként való létezését. A többi kiállított mű a szó szoros értelmében már az asszamblázs műfajához tartozik.
Gál Tamás 1848-49 című, 1986-os alkotása ahhoz a nehezen definiálható műfajhoz tartozik, amelyet Beke László „fotó alapú művészetként” írt körül. A fotókon látható emberalak gesztusait a multiplikáció és a színezés révén átírt, felületre ragasztott kokárdák értelmezik.
M. Novák András nevét elsősorban az 1960-as évek Amerikájában kibontakozó, alapvetően a pop art ironikus szemléletét tükröző combine painting irányzatához kapcsolja a szakirodalom. A kiállításon bemutatott, Történelem című, 1985-ös keltezésű kollázsa mégis egészen más irányt képvisel: az üveg alá, dobozkeretbe helyezett, megsárgult vászondarabok, a lehullott gombok elégikus lelet-együttesként irányítják a figyelmet az emlékezés hiátusaira.
Konkoly Gyula, a magyar avantgárd derékhadát képviselő Iparterv generáció egyik legismertebb képviselője, neoavantgárd kísérleteit követően tért vissza a figuratív festészethez. Az It’s a quarter to one című, 1968-ban keletkezett munkája a pop art szemléletére jellemző iróniával kérdez rá a festészet mibenlétére, a táblakép műfajára és az alkotó szerepére.
Ujházi Péter szintén az 1960-as években indult művésznemzedék tagja. Festményeinek sajátos, több nézetből összerakott térképzete a hetvenes évek közepén szinte szükségszerűen vezette a művészt az asszamblázs műfajához, illetve annak egyik sajátos alfajához, a dobozműhöz. Itt, vidéken című munkája tárgy-töredékekből, hulladékdarabokból építi fel saját, üveglappal lehatárolt univerzumát. A vidéki sufni-lét sűrítményét tartalmazó „konzervet” a művész legtöbb alkotására jellemző, iróniába oltott melankólia hatja át. (A mű a Jelenkor online Itt vidéken sorozatának címadója: http://www.jelenkor.net/hirek/cimke/itt-videken)
A Palotai úti nagy fa Újházi székesfehérvári kötődésére utal. Az apró figurákkal kiegészített, főként fadarabokból, lécekből, deszkatöredékekből építkező mintha egy nagy méretű táblakép hátsó, lécvázas oldalát, „fonákát” tárná a néző elé.
A pécsi kollázsok egyik emblematikus darabja Altorjai Sándor műve, amelynek már a címe is sokkoló: Sugármeghajtású koporsó kék leopárddal színes rongy képében/Karácsonyra családomnak Munkácsy Mihály ihletése alapján. Az 1979-ben keletkezett, textildarabokat, elektronikus készülékek fragmentumait, fotótöredékeket és hétköznapi tárgyakat a képsíkra applikáló hatalmas, sodró dinamikájú tabló a művész utolsó, halálát közvetlenül megelőző korszakából való. Altorjai művészete a korszak egyetemes tendenciáihoz, a pop arthoz, az újrealizmushoz kapcsolódik, ugyanakkor bizarr magánmitológiáinak megfogalmazása révén elszakíthatatlanul kötődik a magyar művészeti és társadalmi közeghez is.
Bukta Imre autodidaktaként indult, ma is szülőfalujában él, annak élményvilágából táplálkozva bontakoztatja ki sajátságos, iróniával átitatott, a realista motívumokat a groteszk, sőt az abszurd irányába hajlító „mezőgazdasági művészetét”. Kis nyulak az aktatáskában című, 1988 és 1993 között alkotott síkplasztikája anyaghasználatával – bádoglemez, forrasztással applikált figurákkal, nyersen megmunkált, a felületre szerelt fadarabokkal – , primitívista formaképzésével a címben bujkáló érzelmes-nosztalgikus (talán még a Családi kör familiáris meghittségét is felidéző) képzetkört ellenpontozza.
A kollekció legújabb szerzeménye, a Pécsett élő Valkó László 1999-re datált munkája a történelmi asszociációkat mozgató kollázsok sorába illeszkedik. A deformált, laposra préselt munkáskesztyűket emberi hajra emlékeztető, texturált felülettel egybeszövő Kézmező alapmotívuma és technikája Valkó életművének egyik elkülönülő, több változatban végiggondolt, a holokauszt emlékezetét továbbvivő-újraíró műtípusát képviseli.
Getto Katalin
Kiállítások
2023.08.18. - 2024.05.31.
Kincs, ami van!
A csaknem 24 kilogramm tömegű, 44 080 ezüstéremből álló kincset különleges módon, hat nagy tárlóban és néhány kisebb vitrinben egyenként mutatja be a tárlat.
Kiállítások
2023.12.08. - 2024.07.31.
Karszt-barlang-kutatás – Rónaki László barlangász emlékkiállítás
Rónaki László barlangkutató hagyatéka 2021-ben került a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztály gyűjteményébe. Ez az anyag kínálta az alapot a kiállításhoz, valamint a barlangok természetvédelmi jelentősége.