2021
Február
26péntek
27szombat
28vasárnap
01hétfő
02kedd
03szerda
04csütörtök
05péntek
06szombat
07vasárnap
08hétfő
09kedd
10szerda
11csütörtök
12péntek
13szombat
14vasárnap
15hétfő
16kedd
17szerda
18csütörtök
19péntek
20szombat
21vasárnap
22hétfő
23kedd
24szerda
25csütörtök
26péntek
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
31szerda

Hírek
2021.02.17.
Két „enfarkába harapó kelgyó”
Pinczehelyi Sándor nagyméretű zománcképe a pécsi Modern Magyar Képtárban
A Variációk a Színes városhoz - Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyeztük el Pinczehelyi Sándor (1946) alkotását.
A 2,25 méter magas, 3,60 méter széles, 40 darab, egyenként 45x45 cm-es elemből
álló, 1972-ben készült zománcmű piros-fehér-zöld egymásba fonódó színsávjai egy fekvő ∞ alakzat stilizált, négyszögesített átiratát formázzák. Az emblémaszerűen zárt kompozíció a végtelen matematikai jeleként utalhat arra a végtelenre, melyben a mű a formavariációk lezárhatatlan lehetőségeire nyílik. A szabadon választható konstrukciók, a fényes zománclapok változtatható elrendezése révén a művészet itt a lehetséges világok sokféleségét csillantja fel, s a kép, a kép határvonalát el nem ismerve önmaga fraktálszerű folytathatóságát jelenti. A variációknak ez a művészi szabadsága – mely a Pécsi Műhely zománcműveit jellemzi – az ábrázolás politikai szabadságának metaforájává vált; itt Pécsett 1972-ben, építészeti ornamentikaként egy fiúnevelő intézet lépcsőházába rejtve. Mert – ironikus sarkítással – a monolit művészetpolitika közegében a művészi pluralizmus demokráciáját megidézve minden végtelen variációjú absztrakt geometrikus mű annak az egyedüli, kizárólagos, variálhatatlan, absztrakt geometrikus leitmotivnak lehetett az ellenlábasa, mely a vörös csillag alakjában ragyogta be a korszakot. (Pinczehelyi Sándor művészetében ezért provokatívan, a sarlóval és a kalapáccsal együtt, a vörös csillag is képzőművészeti motívummá silányult-emelkedett, megszüntetve-megőrizve e jelképek politikai tartalmait.)
Pinczehelyi zománcképén zártság és nyitottság egyidejűségével önmagába visszahajolva kígyózó, a piros-fehér-zöld színeket konstruktivista kompozíciójába rejtő alakzat – akár két, egymás mellé helyezett „enfarkába harapó kelgyó” mint a nemzeti absztrakt geometria autarkiája – hagyomány és lelemény dialektikájával játszik a modernitás nyitott, demokratikus mozgásterében.
Pinczehelyi Sándor alkotásának bontása a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonban (fotók: Füzi István):
https://photos.app.goo.gl/s6JowsnhLbzYUkPP6
Pinczehelyi Sándor alkotása a Modern Magyar Képtárban.
A csoportkép jelenetei a zománcfal bontásában és felépítésében résztvevő kollégák (Bodor Gábor, Dormán Gábor, Nagy András, Süle Dániel, Szili Dániel, Vajda Tamás) tisztelete, baráti üdvözlete Pinczehelyi Sándornak, a pécsi múzeum egykori munkatársának.
Az archív fotókon Pinczehelyi Sándor, Szijártó Kálmán és Martyn Ferenc látható 1974-ben, Martyn Ferenc kiállításának rendezése közben:
https://photos.app.goo.gl/ZthjbPew9v6cUAUi6
A 2,25 méter magas, 3,60 méter széles, 40 darab, egyenként 45x45 cm-es elemből
álló, 1972-ben készült zománcmű piros-fehér-zöld egymásba fonódó színsávjai egy fekvő ∞ alakzat stilizált, négyszögesített átiratát formázzák. Az emblémaszerűen zárt kompozíció a végtelen matematikai jeleként utalhat arra a végtelenre, melyben a mű a formavariációk lezárhatatlan lehetőségeire nyílik. A szabadon választható konstrukciók, a fényes zománclapok változtatható elrendezése révén a művészet itt a lehetséges világok sokféleségét csillantja fel, s a kép, a kép határvonalát el nem ismerve önmaga fraktálszerű folytathatóságát jelenti. A variációknak ez a művészi szabadsága – mely a Pécsi Műhely zománcműveit jellemzi – az ábrázolás politikai szabadságának metaforájává vált; itt Pécsett 1972-ben, építészeti ornamentikaként egy fiúnevelő intézet lépcsőházába rejtve. Mert – ironikus sarkítással – a monolit művészetpolitika közegében a művészi pluralizmus demokráciáját megidézve minden végtelen variációjú absztrakt geometrikus mű annak az egyedüli, kizárólagos, variálhatatlan, absztrakt geometrikus leitmotivnak lehetett az ellenlábasa, mely a vörös csillag alakjában ragyogta be a korszakot. (Pinczehelyi Sándor művészetében ezért provokatívan, a sarlóval és a kalapáccsal együtt, a vörös csillag is képzőművészeti motívummá silányult-emelkedett, megszüntetve-megőrizve e jelképek politikai tartalmait.)

Pinczehelyi Sándor alkotásának bontása a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonban (fotók: Füzi István):
https://photos.app.goo.gl/s6JowsnhLbzYUkPP6
Pinczehelyi Sándor alkotása a Modern Magyar Képtárban.
A csoportkép jelenetei a zománcfal bontásában és felépítésében résztvevő kollégák (Bodor Gábor, Dormán Gábor, Nagy András, Süle Dániel, Szili Dániel, Vajda Tamás) tisztelete, baráti üdvözlete Pinczehelyi Sándornak, a pécsi múzeum egykori munkatársának.
Az archív fotókon Pinczehelyi Sándor, Szijártó Kálmán és Martyn Ferenc látható 1974-ben, Martyn Ferenc kiállításának rendezése közben:
https://photos.app.goo.gl/ZthjbPew9v6cUAUi6
Kiállítások
2020.09.18. - 2021.03.15.

Bizarr vagy pazar?
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményéből származó válogatás szemlélői hazai és külföldi fajokkal – lepkékkel, bogarakkal, egyenes- és hártyásszárnyúakkal –, valamint a házunk táján is megismert fajokkal ismerkedhetnek meg.
Kiállítások
2020.11.04. - 2021.03.28.

Variációk a Színes városhoz
Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1967–1972)