Két „enfarkába harapó kelgyó”

A Variációk a Színes városhoz - Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyeztük el Pinczehelyi Sándor (1946) alkotását.

A 2,25 méter magas, 3,60 méter széles, 40 darab, egyenként 45x45 cm-es elemből

álló, 1972-ben készült zománcmű piros-fehér-zöld egymásba fonódó színsávjai egy fekvő ∞ alakzat stilizált, négyszögesített átiratát formázzák. Az emblémaszerűen zárt kompozíció a végtelen matematikai jeleként utalhat arra a végtelenre, melyben a mű a formavariációk lezárhatatlan lehetőségeire nyílik. A szabadon választható konstrukciók, a fényes zománclapok változtatható elrendezése révén a művészet itt a lehetséges világok sokféleségét csillantja fel, s a kép, a kép határvonalát el nem ismerve önmaga fraktálszerű folytathatóságát jelenti. A variációknak ez a művészi szabadsága – mely a Pécsi Műhely zománcműveit jellemzi – az ábrázolás politikai szabadságának metaforájává vált; itt Pécsett 1972-ben, építészeti ornamentikaként egy fiúnevelő intézet lépcsőházába rejtve. Mert – ironikus sarkítással – a monolit művészetpolitika közegében a művészi pluralizmus demokráciáját megidézve minden végtelen variációjú absztrakt geometrikus mű annak az egyedüli, kizárólagos, variálhatatlan, absztrakt geometrikus leitmotivnak lehetett az ellenlábasa, mely a vörös csillag alakjában ragyogta be a korszakot. (Pinczehelyi Sándor művészetében ezért provokatívan, a sarlóval és a kalapáccsal együtt, a vörös csillag is képzőművészeti motívummá silányult-emelkedett, megszüntetve-megőrizve e jelképek politikai tartalmait.)

Pinczehelyi zománcképén zártság és nyitottság egyidejűségével önmagába visszahajolva kígyózó, a piros-fehér-zöld színeket konstruktivista kompozíciójába rejtő alakzat – akár két, egymás mellé helyezett „enfarkába harapó kelgyó” mint a nemzeti absztrakt geometria autarkiája – hagyomány és lelemény dialektikájával játszik a modernitás nyitott, demokratikus mozgásterében.

Pinczehelyi Sándor alkotásának bontása a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonban (fotók: Füzi István):
https://photos.app.goo.gl/s6JowsnhLbzYUkPP6

Pinczehelyi Sándor alkotása a Modern Magyar Képtárban.

A csoportkép jelenetei a zománcfal bontásában és felépítésében résztvevő kollégák (Bodor Gábor, Dormán Gábor, Nagy András, Süle Dániel, Szili Dániel, Vajda Tamás) tisztelete, baráti üdvözlete Pinczehelyi Sándornak, a pécsi múzeum egykori munkatársának.

Az archív fotókon Pinczehelyi Sándor, Szijártó Kálmán és Martyn Ferenc látható 1974-ben, Martyn Ferenc kiállításának rendezése közben:
https://photos.app.goo.gl/ZthjbPew9v6cUAUi6