2024

Március

Mitzki Gabriella Mira: Laburnum csodálatos világa

Hírek
2021.08.03.

Mitzki Gabriella Mira: Laburnum csodálatos világa

A Claire Vasarely meseíró pályázat díjazott alkotása.

MITZKI GABRIELLA MIRA
Széchenyi István Gimnázium, Pécs 11.o.
DÍJAZOTT
Középiskolás kategória


Gyertek közelebb körém, ti fiatalok, igen ti. A mai fiatalság elfeledte a meséket, ezért elmondok nektek egy mesét, mit hajdanán az édesanyám mesélt nekem, neki pedig az édesanyja. Ez egy csodás történet mi talán valóság, vagy csak bolond családi ábránd, menekülés a rút és csúf világ elől. Hol is kezdjem, hogy megértsétek, miről is szól valójában az én mesém. A csúf gonosznál, vagy a ragyogó hercegnőnél? Nem is tudom, talán az ifjakat, a fiatalság érdekli és a szerelem. 

A faluban mindenki egy hangra ébredt, amitől az öreg és morgós bíró, ki inkább a falu bolondja, mint bírója volt, mindig haragos volt. Szokása szerint hajnali ötkor, felkapta szőrös szürke köntösét és rohant ki házából, kucsmáját erősen szorítva, mit haragosan lekapott fejéről és hirtelen hozzánekivágta a  szomszéd kutyájához. 

– TE BODRI MÁR MEGINT TE?! VARRNÁ SZÁDAT BE A GAZDÁD! – üvölti, és aki nem kelt fel szegény Bodrira, az most fel kelhetett Laburnum polgármesterére. Igaz a kicsiny falut körülbelül száz család alkotta, mind ízig-vérig laburnumi lakosok, kivéve egyet. Kinek se családja, se szerelme és kutyája sem volt, hiszen a falunak elég volt a Bodri, aki igazából mindenkinek az ebe volt. Ez a férfi, akiről elkezdtem mesélni nem más volt, mint Gibárt, a fiatal fiú, aki nemrégiben tölthette be huszadik évét. De térjünk vissza polgármesterünkhöz, ahogy vitázik Bodrival. 

– Szép jó reggelt, Polgármester! Már megint probléma van a jó öreg Bodrival? Hiszen már megszokhatta, hogy pontban ötkor ébreszti a napot, hogy időben tudjuk kezdeni a munkát. 

– Szép jó reggelt, Hunor! Megbocsásson, de engem igen is zavar ni az eb, hiszen a napnak a harangszóra kellene kelnie, nem pedig egy ebre, kinek még gazdája sincsen. És a munkára visszatérve Hunor, ha ön jó földműves lenne, akkor nem itt lopná a kerítésemnél a reggelt. Hiszen egy jó munkás már kora reggel robotol a drága Laburnum búzamezőjén, ön pedig szokása szerint csak oktat, ÖN mindig csak oktat Hunor! - Végén felemelte hangját a polgármester, és haragosan felkapta kucsmáját a földről, köntösét szorosabbra kötötte, és haragosan bement a házba, és jó erősen becsapta maga mögött a ház bejárati ajtaját.

Hunor csak megpöccintette kalapját és kivette szájából a fogpiszkálót és eldobta, de helyette elővett egy másikat és betette ugyanúgy a szájába. Tudniillik a mi Hunorunk nem a munka hőse volt és nem is a nyugalom embere. Igaz mindig próbálta azt mutatni, hogy ő a legvidámabb ember a faluban, de sajnos ez nem így van. Hunor az új fogpiszkálóval szájában indult meg, hogy munkáját elvégezze, vagy csak egy fa tövében megpihenjen. De ezt nem fogjuk megtudni, hogy a mi drága Hunorunk merre vagy hova tovább ment, csak annyit, hogy új fogpiszkálóval szájában indult meg. A faluban csend honolt már, nincsen ugató Bodri, se üvöltő bolond. De egy valamit ne felejtsetek el, a tiszteletet így is meg kell adni a polgármesternek, még ha nem is az esze miatt szeretjük. 

A nap ragyog ugyanúgy, mint minden nap, ez a hely nem változik sokat, a Nap falujának is szokták hívni, mivel oly sok sárga virág található a faluban, hogy csak a fehér házak tűnnek ki piros tetőjükkel. Egy valakinek virít fehér házán kék tető, olyan görög stílusú. Gondolom rájöttetek, hogy kié lehet ez a kék tetős ház. Igen Gibárté, a falu magányos lakosáé. Gibárt is ezen a reggelen csak ment és sétált, igazából maga se tudta merre tart. De egy ismerős arcot pillantott meg az almafa alatt, de inkább úgy tett, mintha nem vette volna észre és ment tovább.

– Gibárt! Hát nálatok városban köszönni sem szokás? - Kérdi Hunor, Gibárt erre hirtelen megállt, hiszen megszokta, hogy ismerőse ilyenkor elmegy szemet pihentetni, ami végül mindig elalvással jár, a munkája ugyanis nem egy leányálom szegény Hunornak, és ezt Gibárt is tudta attól függetlenül, hogy ő sosem végzet még efféle kétkezi munkát.

– De szokás volt, csak azt hittem, hogy kend szokásához híven alszik, kedvenc almafája alatt.

– Hunor csak legyintett és lassan felkelt, szájából kivette a fogpiszkálót és eldobta. Gibárt mellé sétált.

– Figyelj, Gibárt! - mondta olyan komolysággal Hunor, amit még tőle sosem hallottak.

– Te városi vagy  mégis faluba költöztél. Nem értelek. Ebbe a faluba, ami az Isten háta mögött van…

– De mégis Isten ajándéka. - szakította félbe Gibárt, Hunor beszédét és megindultak előre.

– Mondod te! Te csak egy és fél éve élsz itt. Még nem ismered ezt a helyet. Lehet, hogy engem ismersz, de mást nem nagyon.

– És ez probléma, Hunor? - kérdezte Gibárt hátratett kezekkel és kicsit testét előre döntve, mintha keresne valamit a földön, eközben Hunor görnyedt háttal, de biztos lépésekkel haladt Gibárt mellett.  Hunor egy hatalmasat sóhajtott.

– Nem, nem az. Miért is lenne az. – Gibárt hirtelen megállt, és mosollyal az arcán tekintett barátjára.

– Én csak a kicsiny Laburnum , óriási titkát szeretném megfejteni. - mondta még mindig mosollyal az arcán Gibárt, mintha csak egy tréfát mesélne. 

– Mi rejtőzködik a torony tetején? – és hirtelen az erdő felé mutatott, ahol egy hatalmas épületet lehetett megpillantani. Hunor lassan a Laburnumi titok felé fordult, száját tátva hagyta, talán még egy légy is berepülthetett volna, akkorára tátotta, de mikor erre rájött, hirtelen becsukta. – A Laburnumi palota. Emlékszem még a mesékre, amiket jó apám mesélt róla. - hirtelen levette fejéről a kalapját és a mellkasához szorította. – Isten nyugosztalja. – a mondat után visszatette fejfedőjét. – A mese, amin minden gyermek felnő, itt, a mi kis hazánkban. De ezek szerint a monda hozzátok is elért, a városba. A legenda szerint az érintetlen Laburnum hercegnő ott raboskodik már több mint ötszáz éve. - hirtelen Gibártra nézett. – Már rég hamu a leány. Ne higgy az ostoba legendákban Gibárt. – és ezzel le is zárta a beszélgetést, megindult a mező felé, hiszen rájött, hogy a munka nem megy nélküle.

– Az egyik este láttam! – kiabálta Hunor után Gibárt, és hirtelen a vér is megállt a jó Hunorban. - Te bolondnak nézel engemet Gibárt. – mondta felháborodva, de nem várt választ és elment. Gibárt pedig lekonyult orral ment tovább. Hiszen a városban őt nézték bolondnak. De miután a faluba jött az erdőn keresztül meglátta a hercegnőt, aki visszahozhatja a fényt. 

Mai napig emlékszik, amikor a lány kitekintett ablakából, a magas toronyból. Aranyszőke haja csak ragyogót a csillagok fényében, szeme tiszta fehér volt egy kevés éjkékkel benne. Igazából maga sem tudja, hogy hogyan láthatta ennyire jól a leány szemét, hisz oly messze volt. De olyan érzés fogta el, amikor először meglátta, mintha már látta volna. Pedig ilyen szépség a városban nem gyakori látvány egy ilyen nő. Azóta mióta itt van Gibárt Laburnum-ban, azóta minden este kijár és várja a hercegnőt, akinek örök fiatalsága elcsábította a fiatal költőt. 

Alicia, Laburnum hercegnője, nem ismerte a mai költőket, ezért nézte minden este a férfit az ablakából. Egyszer a hercegnő a palota teraszáról tekintett le a férfira, és mikor meglátta az alvó Gibártot, azóta is azt várja minden este, hogy Gibárt a terasza alatt aludjék el, és álmában szavaljon, s beszédét hallgassa. Hiszen olyan rég hallott , olyan lágy és kellemes hangot, mint Gibárté. Eszébe juttatja a dalnokokat, kik mindig próbálták a leányt elcsábítani, de sikertelenül. Mert a kedves ékes bókokat csak olyan szórhat, aki maga is az. A hercegnő így gondolta örök életében. 

De tereljük másokra a szót, hiszen most kíváncsiak lettettek, hogy mi is valójában ez a hely, hogy az aprócska szereplők kik is. Vagy rosszul gondolom? Tán nem kezdtetek el gondolkodni, hogy mi is folyik ebben az aprócska faluban? Hmm… Láttom a cica elvitte a nyelveteket, de semmi baj, nem szeretném így a közepén elrontani a mesét nektek. Ezért folytatom is.

– Jaj, te HUNOR! Az istenekre mondom, te sosem dolgozol? - kérdezte a polgármester a mi jó Hunorunktól, aki hazafelé tartott éppen a munkából. 

– Jó estét, jó estét önnek is polgármester. Tán már nem jó a szemünk? Vagy az órát nem tetszik tudni jól leolvasni. Vagy talán a fülével vannak problémák? Már kongattak is, este nyolcat ütött a harang nemrégiben. Engemet meg éhes szájak várnak otthon, meg persze egy szerető asszony ölelése. Így azt mondom önnek jó polgármester, legyen szép estéje és hagyja a jó Bodrit békén. Viszlát, jó uram! 

– De hát Hunor… – A polgármester e szavak hallatán már meg sem tudott szólalni, hagyta Hunort elmenni. Talán igaza is volt Hunornak, ezért nem tudott semmit se mondani, a jó polgármester úr, vagy nem is értette e szavakat, amit Hunor kiejtett aprócska száján. Már senki se tudja, mi folyik ebben a faluban. Végképp most, hogy Gibárt felhozta a legendát. Hunor úgy döntött, hogy elmegy a palotához. És meglátta őt, akit mesének vélt. 

– Kisasszony! - üvölti el magát. A lány megriadt Hunor látványától, de nem mozdult.

– Szép estét Hunor… - Mondta szomorkás hangon a hercegnő és lassan elsétált. Hunort a kíváncsiság fogta el, és elkezdett szaladni Gibártért. 

– GIBÁRT, GIBÁRT, GIBÁRT TE BOLOND GYERE KI! – Gibárt lassan kisétált házából, kicsit fáradtan és megviselten.

– Tudom, bolond vagyok, mivel esténként képzelgés fog el. 

– NEM! Neked igazad van, és emlékek jutottak eszembe a leányról. Gyere gyorsan, öltözz fel.  – Rendben! – bólintott Gibárt és oly gyorsan öltözött át, hogy magára sem ismert. A két férfi rohant a palotához.

– Szép hölgy, könyörgöm, jöjjön ki. - kérlelte Gibárt az ablak alatt, és hirtelen fény áradt ki az ablakból. Hunor egy létrát támasztott a falhoz, amin Gibárt lassan megindult felfelé.

– Hiszek benned Gibárt, fejezd be a történetet. – súgta Hunor halkan, de biztosan Gibártnak, aki lassan elkezdett felfelé mászni a létrán. A szépséges hercegnő az ablak elé lépett és kinyitotta a hősszerelmesnek. 

– Tán emlékszel?

– Nem tudom mire kéne emlékeznem. De látlak minden este álmomban és mindig te jár az eszemben.  Pedig nem is ismerem szépségedet. 

– Akkor lépj beljebb és elmesélem a történetemet. – a lány beengedte Gibártot és több napon át mesélte a történetüket.

Hogy mi is történt Laburnummal és hogy sosem telt el többszáz év csak az emberek emlékei változtak meg. Hogy ez szerelmük miatt történt. Mivel az ifjú Gibárt elhagyta szerelmét a tudás miatt.  De mit is mondjak néktek. Mi a tanulság? Vagy a szerelem miatt egy egész királyság megérdemel egy átkot. Vagy, hogy az udvari bolondból, hogy lett az átok miatt polgármester. Ezt senki sem érti. Vagy megérdemlik a férfiak, hogy szerelmük hűsége ilyen hatalmas legyen? Nem tudom, mit mondjak. A szerelem hatalmas, néha átoknak érezzük, de mégis varázslatos és csodákra képes. Hogy mi folyik most Laburnumban? Csodák, mindenki visszakapta emlékeit és újra ragyogásban él, tele van élettel és boldogsággal. Hogy a két szerelmessel mi történt? Gibárt rájött, hogy hibázott, hogy elhagyta a szerelmét és az otthonát, gyermekeikkel élnek boldogan az aranyeső falujában, amit a nap otthonának is hívnak. 

Mi a tanulság? Ne hagyd el szerelmedet semmiért se, hiszen nem csak rátok lesz hatással, hanem mindenkire, akik körülöttetek él, talán az egész világra is. 

És mivel kezdődött az egész? Hát egy éjjeli látomással!

(A mű ihletője: Claire Vasarely: Éji Látomás)

Kiállítások
2023.12.01. - 2024.05.19.

„Ködképek a kedély láthatárán”

„Ködképek a kedély láthatárán”

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből összeállított időszaki kiállítás az egykor Pécsett alkotó 19. századi művészek műveit, pécsi városképeket, valamint a korszak pécsi polgárainak portréit mutatja be.

Kiállítások
2023.08.18. - 2024.03.31.

Kincs, ami van!

Kincs, ami van!

A csaknem 24 kilogramm tömegű, 44 080 ezüstéremből álló kincset különleges módon, hat nagy tárlóban és néhány kisebb vitrinben egyenként mutatja be a tárlat.