Tóth Réka Flóra: Az ecset "álma"

TÓTH RÉKA FLÓRA
Kispesti Bolyai János Ált. Isk.
DÍJAZOTT
Általános Iskolás kategória

Réka pár napja kapott egy vadonatúj festőkészletet, de hamar megunta és ott hagyta az asztalon félig kipróbálva. Napokig hozzájuk sem nyúlt. A vászon, az ecsetek és a festékek is mind feledésbe merültek. A közepes méretű ecsetet Réka még csak nem is érintette, a többiek legalább beszáradt festékesen feküdtek az asztalon. Szegény közepes ecset, se nem volt elég vastag, se nem volt elég vékony, így Réka nem akart vele festeni. A festő készlet tagjai nagyon unatkozni kezdtek. Unatkoztak az ecsetek, unatkoztak a vásznak, unatkoztak a festékek, unatkoztak a vizestálak, de a legeslegjobban a közepes ecset unatkozott. Szeretett volna festeni, mint, ahogyan társaival is tették. Szeretett volna végre olyat festeni, aminek a képzelet sem szabhat határt. Már annak is örült volna, ha csak egy vonalat vagy csak egy alakzatot festenek vele, de nem volt szerencséje, mivel Réka hamar megunta őket és nem akart már festeni. A közepes ecset nagyon elszomorodott. Úgy érezte ő nem jó semmire sem.

Egyik este, amikor Réka már rég aludt, a közepes ecsetet is elnyomta az álom, nagy szomorúságában. Amint békésen szunyókált elkezdett álmodni. Álmában bejárhatta az egész házat, mígnem Réka, öccse Csabi szobájába érkezett. Ekkor az ecset szeme láttára megjelent három tündér. Barátságos tündéreknek tűntek, de az ecset úgy döntött még nem merészkedik túl közel a három tündérlányhoz. Egyszer csak elővettek kilenc gyertyát a zsebükből majd a kék hajú, lila ruhás tündér a varázspálcája segítségével meggyújtotta a gyertyák kanócát. Ekkor nagy fényesség borította be a szobát. Azután a hosszú türkiz ruhás barna hajú tündér felemelte varázspálcáját, kettőt körzött vele a levegőben majd suhintott egyet, és láss csodát, a szobában lévő összes játék hirtelen megmozdult és életre kelt. A közepes ecset nem győzött bámészkodni, egyszerűen nem hitt a szemének. Majd a játékok összegyűltek a szőnyegen, s amint mindenki ott volt, a harmadik zöldhajú, piros ruhás tündér is elkezdte suhintgatni a varázspálcáját a levegőben. Amint az utolsó suhintással is végzett az egész szoba megtelt színes díszekkel és világítással, míg a másik két tündérlány odament az alvó Csabihoz és valami álompor szerű dolgot szórtak a fejére, hogy fel ne ébredjen. Azután mindhárman egyszerre felkiáltottak:

– Mindenki énekeljen, táncoljon és érezze magát nagyon jól! Mulattak a plüssállatok, mulattak a duplo növények, mulatott mindenki. Még a mogorva gumikígyók is mulattak a többiekkel. Ekkor a közepes ecset bátorságot vett magán és odagurult a tündérekhez, majd el kezdett érdeklődni, hogy mi folyik itt. A három tündér elmesélte, hogy ők jótevő tündérek, akik segítenek mindenkin és esténként itt mulatnak a játékokkal. Amíg pedig a játékok jól elvannak, rendbe teszik a lakást megjavítják a törött tárgyakat, és teljesítik kívánságaikat. Ekkor aztán felcsillant a közepes ecset szeme, majd rögtön fel is tette a kérdést:

– Megtudnátok csinálni, hogy magamtól tudjak festeni, annyit és olyat, amilyet csak szeretnék? A tündérek egymásra néztek majd bólintottak. Felemelték a varázspálcájukat majd valami varázsigét kezdtek el mormolni, amely félúton vége szakadt, mivel a közepes ecset felébredt valami zajra. Ez a zaj nem más volt, mint az, hogy Bella, Rékáék kutyája próbált éppen bejönni az ajtón. Résnyire belökdöste az ajtót, majd átpréselte magát és már bent is volt a szobában. Körbejárta a helyiséget, és amikor Réka asztalához ért, felemelte a fejét, azután nagy szimatolásba kezdett. Az asztal felé szagolgatott, majd felugrott a székre és onnan két lábát az asztal szélének támasztotta. Valószínűleg megérezte Réka egyik már üres csokoládés papírját, ami természetesen ott hevert az asztalon lévő nagy kuplerájban. Szaglászta, szaglászta, majd mintha zsiráfot akarna játszani előre nyújtotta hosszú nyakát hátha eléri a csokoládés papírt… Nem érte el…, ekkor hirtelen megpillantotta az asztalon heverő közepes ecsetet. Valószínűleg botnak nézte vagy azt gondolta biztos nagyon finom, de bárhogy is képzelte, felkapta és kirohant vele a szobából. Kivitte a nappaliba és elkezdte csócsálni. Mikor reggel lett Réka a földön heverve talált rá a szétrágott közepes ecsetre. Felkapta a földről majd a szobájába sietett vele. Letörölte róla a kutyanyálat és elkezdte rendbe tenni az ecsetet. Egy kis idő után miután sikerült használható állapotba hozni, úgy döntött, elkezd vele festeni. Belemártotta az festékbe, majd elkezdett járni a kezében az egyik vásznon. Először csak kacskaringós vonalak látszottak. Azután kirajzolódott három női alak. Végül pedig mindenféle vidám állat, növény, tárgy, amelyek nagyon ismerősek lettek a közepes ecset számára.

El is kezdett tanakodni, hogy hol láthatta a három női alakot és a sok másik ábrát, de nem maradt ideje végig gondolni, mert egyszer csak meglátott három tündért az ablakban. Egy kék hajú és kék ruhásat, egy barna hajú, hosszú türkiz ruhásat, és végül egy zöldhajú, piros ruhásat. Mindhárman vidáman mosolyogtak a közepes ecsetre, majd egy pillanat alatt kámforrá váltak. És hogy ebből a meséből mennyi igaz? Azt döntse el mindenki saját magának…