Talált tárgyak megtisztítása

A Janus Pannonius Múzeum új sorozata apróságok, kicsinységek gyűjteménye, olyan különleges jelentéktelenségek, melyekre múzeumi életük és munkájuk során akadtak a kollégák s melyek jellegüknél fogva gyűjteményi egységek, kiállítások, tanulmányok, kutatások összefüggésébe nehezen illeszthetők, de így egy virtuális bolhapiac változatos tárgyaiként elszigetelve mégis sajátos erővel képesek felidézni azokat az esetleges körülményeket, korszakokat és szituációkat, ahol létrejöttek. Tehát ez itt egy olyan Wunderkammer, mely – összekapcsolva a különböző múzeumi osztályokat – a sokféleségnek ezt az online felületi egységét a véletlen kollekciójaként jeleníti meg. A sorozat indítása egyúttal felhívás a kollégák felé a gyűjtemény gyarapítására. (Nagy András)

1.

Martyn Ferenc felesége, Wiesenberg Klára zongoratanárnő magnót vásárol az 1960-es évek elején. Ezt a rövid felvételt, melyben Klári néni és egy pécsi eladó muzeális kedvességű hangját halljuk, Martyn egyik magnószalagján találtuk:

HANGFELVÉTEL

2.

Ez a festményről készült fotó egy megsárgult borítékban volt a Képző- és iparművészeti osztály adattárában. A borítékon a
következő kézírás:

Molnár Imre: „Piros könyv volt a zsebében” 1957
3.

Horváth J. Károly (Pécs, 1873 – Pécs, 1961) festőművész levele a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága
elnökének:

"Igen tisztelt Elnök Úr,

Köszönettel vettem ’41. május hó 16-ról kelt szíves értesítését a Tavaszi Kiállítást illetőleg.

Én ugyan kérem legutolsó levelemben bejelentettem a Társaságból való kilépésemet, de kívánatra hajlandó lennék ismét kiállítani, ha a bizottság megadja nekem azt a jogot, hogy kérem én személyesen választhassam ki azt az alkalmas felületet, ahova én a kiállításra szánt festményeimet elhelyezhessem, mert kérem szépen az csak mégis csak sok, ha bár én csak naturalista irányú művész vagyok, hogy műveimet célzatosan holt helyre és a sarokba akasztják. Így semmi célja nincs annak, hogy kiállítsak. Ezt az orvosom is ajánlja. Én soha nem szóltam bele a bizottság dolgaiba, de collegiális magatartást, mint világot járt öreg művész feltételeztem volna a saját szülővárosomban. Pld. hogy „Kiránduló lovasok” című festményemet nem állították ki, az egy sommás igazságtalanság volt a javából kérem. A bizottságok tényleg de fakto azt tehetik a kedves kollegájukkal, ami nekik tetszik. Mit lehessen tenni könyörgöm? Félre áll az ember ugyebár.

Pécs, ’41. május 16-án

Kiváló tisztelettel

Horváth J. Károly
festőművész"

4.

Lantos Ferenc kiállításának megnyitója 1983-ban a Pécsi Galériában. A képeken Lantos Ferenc, Szabó Júlia és Pinczehelyi Sándor: