Atlantisz. Kis világok

Megnyitó időpontja: 2024. október 17.  (csütörtök) 17 óra

Helyszíne: JPM Néprajzi Múzeum (Pécs, Rákóczi út 15.)

A 20-21. század számtalan traumájának és változásának sorába tartozik sok ezer európai település megszűnése vagy máig tartó haláltusája. A falvak kihalásának, felszámolásának sokféle, legtöbbször társadalmi, politikai, ritkábban természeti okai vannak.

Az egyes települések története más és más, különböző okok gyengítik megtartó erejüket vagy vezetnek eltűnésükhöz. Az elköltözött vagy még ott lakó, szegénységgel, elszigeteltséggel küzdő emberek sorsa, túlélési stratégiája is sokféle. Történeteikben közös az elveszett otthon emlékezete, egy elsüllyedt világ felszínen tartásának igyekezete.

Az „Atlantisz. Kis világok” projekt róluk, és egyben nekik is szól.

Traumák és változások

A települések megszűnésének okai sokfélék, régiónként és koronként eltérők.

Több ezer európai település szűnt meg háborúk, az azokkal összefüggő menekültmozgalmak, kitelepítések miatt. Ahol új államhatárok jönnek létre, a határmenti régiók szintén meggyengülnek. Ennek oka a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok, szervesen kialakult gazdasági struktúrák megszűnése mellett a bizonytalan biztonsági helyzet.

A kisebb települések megszűnése leggyakrabban gazdasági tényezőkre vezethető vissza. A munkalehetőségek megszűnése, a környező városok jobb életminőségének elszívó hatása a település lakosságszámának fogyását indítja el, ami megfelelő társadalmi képviselet és politikai akarat nélkül ördögi körként a falvak teljes kihalásához vezethet.

Többször szüntetnek meg ipari nagyprojektek miatt településeket. A lakosság gyakran erőszakos elköltöztetése a beruházással járó össztársadalmi előnyökre való hivatkozással történik.

A klímaváltozással járó extrém időjárási jelenségek következtében is szűnnek meg települések. Sok ezer embert fosztanak meg otthonuktól az árvizek, földcsuszamlások.

Van jövő?

A huszonegyedik századi megatrendek újra korszerűvé tehetik a falusi típusú közösségek létezését. Az ökológiai tudatosság és az egészségmozgalmak, a lokalitás felértékelődése, az élő közösségek iránti igény előnyben részesítik a természetközeli életmódot, az átlátható méretű, működő közösségi hálókban való részvételt.

A digitalizáció és a pandémia következtében elterjedt új típusú munkavégzés, új ellátási modellek kialakítása és az izoláció megszüntetése észtevehetően lassítja, néhol vissza is fordítja a falvak elöregedését. 

 A kiállítás

A kiállítássorozat Közép-Európa tájainak eltűnt vagy kihalóban lévő településeiből mutat be huszonhármat. Az előkészítés során magyarországi, romániai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és németországi kutatók keresték fel a falvakat vagy azok helyét, beszélgettek egykori lakóikkal, gyűjtöttek össze történeteket, tárgyakat, fényképeket.

A jelenkori képek 2024 tavaszán, egy több ezer kilometeres út során készültek; csakúgy, mint a hangfelvételek,  amelyek alapján a kiállításokat kísérő hanginstallációk létrejöttek.

Az „Atlantisz. Kis világok” projektbe kiválasztott magyarországi falvakat a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya mutatja be. A magyarországi kiállítás alapját képező kutatásokat egy újvidéki történész kutató, a Pécsi Tudományegyetem kutatói és a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa végezték. 

A kiállításon a Tolna megyei Dolina, a baranyai Korpád és Gyűrűfű, az észak-magyarországi Derenk és a vajdasági Terján történetei láthatók.

Dolina hanyatlása 1946-ban, a németek egy részének kitelepítésével kezdődött. Az átmenetileg újra benépesülő Dolinából szilárd út hiánya miatt folyamatos volt az elköltözés, utolsó lakói 1974-ben hagyták el. A falu helyét felszántották. A nem létező Dolina 2022-ben, a kápolna harangjának megtalálásával került ismét a köztudatba.

Korpád „nem fejlesztendő település”-ként” lett halálra ítélve a hetvenes években. Helyét ma vadban gazdag erdő takarja, házai eltűntek, az emberi település utolsó tanui az elvadult gyümölcsfák. A faluról egykori lakója mesél.

Gyűrűfű szintén a hetvenes évek településpolitikája következtében szűnt meg. Az „elsodort falu” története jól ismert, bejárta a korabeli sajtót. Gyűrűfű ökofaluként újratelepült. A kiállítás a régi és az új Gyűrűfű történetét meséli el.

A lengyel (gorál) kisebbség által lakott Derenk az első világháború után vált határfaluvá, elveszítve hagyományos kulturális és gazdasági kapcsolatait. A második világháború alatt vadrezervátummá alakították a területet, ezért a lakosokat kitelepítették a faluból. A falu ma a magyarországi lengyel kisebbség fontos emlékezethelye.

A vajdasági Terjánt az 1950-es években számolták fel. A dohány- és virágmagtermesztéssel foglalkozó magyar lakosság egy tömbben költözött át a szomszédos Csókára, továbbra is megtartva „terjányi” identitását. 

A romániai kiállítás a Vaskapu-erőmű építésekor elárasztott, törökök által lakott Ada-Kaleh, a lassanként kihaló Magyarherepe, az egykor németek által lakott Lindenfeld és a közeli rézbánya zagytározójába fulladó Geamăna történeteit meséli el. 

Szerbiában a második világháború végén internálótáborrá alakított Gakovo és Kruševlje története ismerhető meg. Gakovo az évek során újratelepült, Kruševlje lakatlanná valt.

Horvátországban Zagorje, Banija és Baranja régiók egyes, különböző okok miatt kihalóban lévő falvait mutatjuk be. Az Isztria-félszigeten álló, egykor olaszok által lakott Završje (Piemonte d'Istria) története és az Adria szigeteinek néhány kihalt, illetve kihalóban lévő faluja szintén szerepelnek a kiállításban. 

A szlovéniai Novi Log/Neulag házait a második világháborúban pusztították el olasz csapatok, Stari Tabor/Alttabor német lakói már korábban elhagyták a vidéket. Vršičből a jobb megélhetést biztosító partvidéki településekre költöztek a lakói, míg Trbiž 2023-ban, egy időjárási katasztrófa következtében vált lakhatatlanná.

Nagy gondot fordítottunk a kiállítás környezetbarát tervezésére, ezért minden eleme újrahasznosítható anyagokból készült. Az installáció könnyű, így szállítása is a lehető legkevesebb környezeti terheléssel oldható meg.

A projetben résztvevő kutató partnerek:

Magyarország

Dr. Bakos Áron, Babeș-Bolyai Egyetem Kolozsvár, Néprajzi Múzeum Budapest

Dr. Máté Gábor, Pécsi Tudományegyetem

Prof. Dr. Nagy Zoltán, Pécsi Tudományegyetem

 Dr. Farkas Judit, Pécsi Tudományegyetem

Horvátország

Dr. Lidija Nikočević,  Ethnografic Museum of Istria

Dr. Lana Peternel, Institute for Social Research, Zagreb

Dr. Ana Perinić Lewis, Institute for Migration and Ethnic Studies Zagreb

Dr. Filip Škiljan, Institute for Migration and Ethnic Studies Zagreb

Románia

Imola Püsök, Babeș–Bolyai Egyetem, Kolozsvár

Dr. Peti Lehel, Romanian Institute for Research on National Minorities, Babeș–Bolyai Egyetem, Kolozsvár

 Szerbia

Milka Ljuboja, Museum of Danube Swabians, Zombor

Lidija Sekulič, Citymuseum Sombor, Zombor

Dr. Ózer Ágnes, Ùjvidék

Szlovénia

Dr. Anja Moric, Scientific Research Centre of Slovenian Academy of Sciences and Arts, Univ. of Ljubljana, Putscherle Institute NGO

Dr. Neža Čebron-Lipovec, University of Primorska

Németország

Andrea Vándor, Head of the KOMSOE at the Museum of European Cultures, Berlin

Leni Perenčević, University Freiburg

A projetben résztvevő kiállító partnerek:

Magyarország

Burján István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Horvátország

Mirjana Margetić, Ethnografic Museum of Istria, Pazin

Katarina Dimšić, Museum of Slavonia, Eszék

Jurica Sabol, Museums of Hrvatsko Zagorje, Kumrovec

Vedrana Premuž Đipalo, Ethnographic Museum, Split

Ivica Kipre, Dubrovnik Museums, Dubrovnik

Románia

Dr. Livia Magina, Banat Highland Museum, Reşiţa

Dr. Tudor Sălăgean, Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár

Szerbia

Milka Ljuboja, Museum of Danube Swabians, Zombor

Szlovénia

Posavje Museum, Brežice

Németország

Danube Swabian Central Museum, Ulm

Museum of European Cultures, Berlin

Vándor Andrea

projektveztő

Koordinierung Ostmittel- und Südosteuropa

am Museum Europäischer Kulturen – Staatliche Museen

Berlin

----------------------------------------------------------------------------

MIndenkit szeretettel várunk!

Fotók: Frank Gaudlitz