Dr. Tarján Gábor emlékére

Az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát, majd pályája a Magyar Néprajzi Múzeum könyvtárosaként indult. 1978 és 1986 között a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán dolgozott. Munkássága nyomot hagyott a pécsi és baranyai kulturális életben, különösen a néphagyományok megőrzése és azok kortárs újraértelmezése terén. Szemléletének középpontjában a hagyományos paraszti kultúra értékeinek mai használhatósága, élővé tétele állt, melyet a néprajzi ismeretek kortárs alkalmazását összegző Mindennapi hagyomány (1984) című könyvében is kifejtett.

Nevéhez fűződik a Magyarlukafai Néprajzi Műhely létrehozásának és működtetésének koordinálása. E munka során a Zselic, különösen Magyarlukafa népi építészetének (például a gerendavázas építkezés emlékeinek) kutatásával, valamint helyi társadalom- és gazdaságtörténeti felmérésekkel is foglalkozott. A JPM Néprajzi Osztályának akkori vezetője, Andrásfalvy Bertalan bízta meg a zselici aprófalu, Magyarlukafa tájházában kialakítandó néprajzi program szakmai vezetésével. Tarján Gábor budapesti, többek között a Fiatal Népművészek Stúdiójához kötődő kapcsolatait is mozgósítva 1979-ben szervezte meg az első magyarlukafai alkotótábort. A Néprajzi Műhely célja egyfajta „élő múzeum" létrehozása volt, ahol a résztvevők kézműves táborok keretében ismerkedhettek meg a népi mesterségekkel, és ahol a néphagyományok kortárs alkalmazása került előtérbe. Ez a kezdeményezés jelentősen hozzájárult Magyarlukafa újjáélesztéséhez és a helyi kézművesség felvirágoztatásához, országos figyelmet irányítva a településre és Baranya megyére. A Magyarlukafán elindított pezsgő kézműves élet és a műhely vonzerejének hatására, már Tarján Gábor pécsi és baranyai aktív korszakát követően, 1987-ben alakult meg a Kaptár Magyarlukafai Kézműves Egyesület, amely tovább vitte a helyi hagyományok ápolását.

Tarján Gábor munkásságát áthatotta a „nomád nemzedék” szellemisége, a tiszta forrás keresése és a hagyományok gyakorlati, közösségi újraélesztésének vágya. Nem csupán Magyarlukafán végzett jelentős munkát. Pécshez fűződő tevékenysége is szerteágazó volt. Közreműködésével jött létre 1979-ben Pécsett, a múzeum és a Doktor Sándor Művelődési Ház közös néprajzi szakköreként a Guzsalyas Kör. Az önképző kör a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának épületében kapott helyet, ez a közösségi tér ma is Guzsalyas néven ismert és időszaki kiállítótérként működik. A Guzsalyas Kör célkitűzése a népi kultúra értékeinek megismertetése és továbbéltetése volt a városi fiatalság körében. Emellett rendszeres táncházakat is szerveztek, így a pécsi táncházmozgalom egyik fontos korai színterévé vált.

Bár a Janus Pannonius Múzeum mai munkatársainak nagy része már nem dolgozott együtt Tarján Gáborral, intézményünk tisztelettel adózik egykori kollégánk emléke előtt, aki elkötelezett munkájával és újító szellemiségével maradandót alkotott Pécs és Baranya megye kulturális örökségének ápolásában.

A megemlékezést írta: Pásztor Andrea

------------

(A fotón: Tarján Gábor a Tájház Újratöltve projekt keretében felújított magyarlukafai tájház újranyitó ünnepségén, 2015. október 18-án, a Vendel-napi búcsún. A képen szereplők balról jobbra: Burján István a JPM Néprajzi Osztályának akkori vezetője, Pásztor Andrea, JPM történész-főmuzeológus, Tarján Gábor, Gregorics Csabáné, Magyarlukafa polgármestere)