Késő bronzkori urnasírok az Ormánságban

Majdán Mira

Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztály, régész, muzeológus

DOI: https://doi.org/10.62148/JPME.2024.04

Kulcsszavak: késő bronzkor, urnasírok, gömbös fejű tű, bronz karperecek, kő nyílhegy

Absztrakt:

Intézményünk régészei 2023-ban a Baranya vármegye nyugati felében, Lakócsa – Drávaszerdahely között épülő szénhidrogén vezeték szakfelügyeletén dolgoztak. A mintegy 40 kilométeres nyomvonalon zajló munkálatok során több új lelőhelyet sikerült felfedeznünk. Közéjük tartoznak a Drávaiványi határában regisztrált, késő bronzkorra tehető lelőhelyek. A falutól északi irányban lévő Nyíralja-dűlő határrészen egy részlegesen elpusztult, egyelőre magányos urnasír került elő, míg a falutól keletre fekvő Bitó-dűlőben több más objektum között három urnasírt tártunk föl.

A sírok a bennük előkerült bronztárgyak (gömbös fejű tű, pödrött végű karperec), illetve az edények jellegzetességei (bikónikus formák, turbántekercses peremek stb.) a késő bronzkori Halomsíros és Urnamezős kultúrák idejére tehetőek.

Mivel a területen eddig régészeti lelőhelyet nem ismertünk, a sírok előkerülése nagyban hozzájárul a vármegye bronzkori régészeti topográfiájának pontosításához.

Letöltés

Hogyan kell idézni: Majdán, M. (2024): Késő bronzkori urnasírok az Ormánságban. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 57, 123–136.