Április
23szerda
24csütörtök
25péntek
26szombat
27vasárnap
28hétfő
29kedd
30szerda
01csütörtök
02péntek
03szombat
04vasárnap
05hétfő
06kedd
07szerda
08csütörtök
09péntek
10szombat
11vasárnap
12hétfő
13kedd
14szerda
15csütörtök
16péntek
17szombat
18vasárnap
19hétfő
20kedd
21szerda
22csütörtök
23péntek
24szombat
25vasárnap
26hétfő
27kedd
28szerda
29csütörtök
30péntek
31szombat

Kiállítások
2023.12.07. - 2024.06.23.
Eredet és ellentmondás
JPM Modern Magyar Képtár (Pécs, Papnövelde u. 5.)
Válogatás Bocz Gyula szobrászművész életművéből. A tárlat különlegessége, hogy a művész számos rajza is látható, melyek eddig még soha nem szerepeltek kiállításon.
„A kő az élet eredetein való művészi elmélkedésre alkalmas, a fa viszont inkább az élet ellentmondásainak viharos kifejezésére.”
Brâncuşi
Bocz Gyula szobrászművész művészetéről valló csekély és szűkszavú megnyilatkozásainak vezérmotívuma egy hosszú történetű kulturális toposz: az anyagban benne rejtőző szobor, melyet – lefaragva az elrejtő burkolat feleslegét – a szobrász munkája szabadít ki. Arisztotelész Metafizikájában ez még filozófiai hasonlat, melyben az anyag potenciája a forma felé törekszik: „Lehetőség szerint való létre gondolunk, ha azt mondjuk, hogy a fában benne van Hermes szobra…” Origenésznél a lélekben rejtőző isten képének példázata: „Ha egy művész szobrot készít, például fából vagy kőből, akkor nem a képet viszi bele a fába, hanem lefaragja a forgácsokat, amelyek elrejtették és eltakarták a képet”. Eckhardt mesternél a „külső és a belső ember” különbségnek teológiai allegóriája, míg Plótinosznál és a neoplatonistáknál mindez etikai tartalmat kap, melyben az anyag tömegéből önmagát kiszabadító tiszta forma a lélek újjászületésének szimbólumává lesz. Ez a gondolat a reneszánsz művészetteóriáiban válik tisztán szobrászati formálási elvvé és közismertsége Michelangelo alkotói módszeréhez kötődik. „Szobrászaton – írja Michelangelo egy levelében – azt értem, amit az ember elvétellel – per forza di levare – alkot, ami hozzávetéssel – per via di porre – jött létre, az a festészethez hasonlatos.” Ennek az elvnek – „a kőbe zárt fájdalomnak” – a jegyében valóban Michelangelo volt az, akire a márványtömb eredeti alakja inspirálóan hatott szobrainak kidolgozásakor, hogy mintha a művész átengedte volna magát az anyag iránymutatásainak.
De az anyag potenciája nem egyetlen kizárólagos művet rejthet csak, s a szobor még talált tárgyként sem csupán a kő szándéka, hanem a művész ideája marad, melyet a klasszikus ember- és tárgyábrázoló szobrászat szükségképpen rákényszerít az anyagra, hogy az, leküzdve valóságos anyagszerűségét, a művészi ideát tükrözhesse.
Az 1960-as évek modern, absztrakt szobrászatában – s Bocz Gyula ennek a tendenciának (Brâncuşi, Henry Moore vagy Barbara Hepworth példáját követve) egyik legjelentősebb magyar művésze – ez a kultúrtörténeti toposz, szakítva a klasszikus szobrászat mintaképeivel, más értelmet nyer. A formák absztrakciójával az anyag anyagszerűsége is előtérbe kerül. A szobrász úgy bontja ki az anyagból a formát, hogy az anyag természetéhez igazodva – egyúttal a természet munkáját, a víz, a napfény, a levegő évezredes eróziós formáló hatásait legömbölyített alakzatokkal imitálva – hozza létre plasztikáit, melyekben forma és anyag összhangja valósul meg. A kőben és fában mindig másként rejtőző szobrok itt alázatos alkalmazkodással a legkisebb ellenállásait sugallják a matériának, ahol még a művészet által önmaga maradhat. Ez a sajátos, természetelvű, absztrakt formákat teremtő minimalizmus, a legfinomabb érintések ökológiája és ökonómiája jellemzi Bocz Gyula szobrászatát. Az anyagban rejtőző szobor hagyományos toposza és alkotási elve egy 1989-ben írt ars poeticájában így értelmeződik: „[a szobrász] emelje ki a kőből azt a szép gazdagságot, ami abba évmilliók során beépült. A kristályok ragyogását, a telérek futását, az őslények maradványainak rajzát satöbbi és mindezt szerkessze be a művébe. Változtassa meg a teret úgy, hogy szobrával mutassa meg a térben azokat a viszonyokat, erőket, amelyek a szobor matériáján túl működnek, és amelyek persze korábban, a szobor nélkül is léteztek, akárcsak az ammonita a márványban, de amelyek a szobor nélkül nem volnának észrevehetők. A szoborcsinálás így a teremtésben már megalkotott szépségek, erők és kapcsolatok kiszabadítása is.”
Anghy András
*
A JPM Modern Magyar Képtárban látható kamarakiállítás egy válogatást mutat be Bocz Gyula életművéből. A tárlat különlegessége, hogy a művész számos rajza is látható, melyek eddig még soha nem szerepeltek kiállításon.
A tárlatot rendezte: Nagy András
A kiállított művek tulajdonosai:
Janus Pannonius Múzeum
Bocz Gyula örökösei és magángyűjtők
A kiállítás megtekinthető 2023. december 8-tól hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig.
Kiállítások
2024.06.22. - 2025.05.30.

Tűzben született lótuszvirágok – Egyiptizáló alkotások a Zsolnay gyárban
Tárlatunk a Zsolnay gyár ókori Egyiptom inspirálta alkotásaira irányítja a figyelmet.
Kiállítások
2025.03.27. - 2025.05.30.

Vörös és kék
A tárlat Simon Béla (1910–1980) Szülőföldem virágai című képciklusát mutatja be. A kiállítás részeként Nádor Katalin (1938-2018) portrék Simon Béláról fotósorozata is látható.