Digitális barangolás a múzeumban 16.

MAJDÁN MIRA: Újkőkori táplálkozás I.

A neolitikum, vagy magyarosan újkőkor az emberiség őskorának azon szakasza volt, amikor őseink belefogtak az állatok tenyésztésébe és a növénytermesztésbe. Kezdeteit valamikor Kr. e. 10 ezer környékén kereshetjük, a Közel-Kelet „Termékeny Félhold” néven ismert területein (mely a mai Irak, Irán, Szíria, Palesztina, Törökország részeit foglalja magába). Itt a vadon élő állatok és a vadon termő növények olyan kombinációját találták meg az őskori emberek, amelyek lehetővé tették a mezőgazdaság kifejlődését. A Föld első állandó települései is itt alakultak ki.

A Közel-Keletről a mai Törökország és Görögország területein keresztül a neolitikus műveltség, vagyis az állattenyésztés, növénytermesztés, edénykészítés és házépítés tudása szépen lassan elérte a Kárpát-medence területét is, nagyjából Kr. e. 6000 környékén.

A neolitikum Kárpát-medencei, és elsősorban dél-dunántúli emlékanyagát bemutató időszaki kiállításunk, Az első falvak kapcsán sok olyan rendezvényünk volt, ahol igyekeztünk megismertetni az újkőkor hétköznapi életét gyerekekkel és felnőttek egyaránt. Egyik ilyen szakmai rendezvényünkhöz kapcsolódóan neolit büfével vártuk a résztvevőket. Az alábbiakban a büfében felszolgált ételekről, azok alapanyagairól, illetve a neolitikus táplálkozással kapcsolatos egyéb érdekességekből adunk egy kis ízelítőt.

Receptek

Zabkása

Bármelyik boltban beszerezhető manapság egy fél kilós zabpehelycsomag. Ennyi nem is kell néhány tál zabkásához, tálanként elég néhány deka. A kását legegyszerűbb úgy készíteni, hogy felöntjük nagyjából ugyanannyi forró vízzel és alaposan elkeverjük. A zabpehely hamar meg fog duzzadni, tömör és enyhén ragacsos lesz. Ha túlságosan sűrűnek találjuk, tegyünk még hozzá ízlés szerint vizet. (Ha valaki sűrűbb, krémesebb változatot szeretne, próbálja jó meleg tejjel fölengedni a zabpelyhet.)

A zabkását fogyaszthatjuk édesen – mézzel és darabolt, friss vagy szárított gyümölcsökkel, például almával, cseresznyével, sárgabarackkal, datolyával, fügével. Mogyorót és diót, esetleg fenyőmagot is keverhetünk hozzá. Ezt a verziót vegánok is fogyaszthatják. :-)

Ha inkább sós változatot ennénk, fogyasszuk kefirrel, felkockázott krémfehérsajttal, darabolt uborkával, zsenge cukorborsóval (nyersen vagy enyhén megpárolva) és újhagymával! Megszórhatjuk petrezselyemzölddel is, ha pedig vad növényekkel ízesítenénk, használjunk hozzá sóskát és zsenge medvehagymalevelet. 


Zabkeksz

Meghámozunk és lereszelünk 2-3 nagyobb almát. A reszelt almát és néhány kanál mézet annyi zabpehelyhez keverünk, hogy ne folyós, hanem inkább ragadós masszát kapjunk. Ha szeretnénk, dúsíthatjuk a keveréket aszalt gyümölcsökkel vagy darabolt diófélékkel is. Evőkanálnyi adagokat lapítsunk el sütőpapíron, és légkeveréses sütőben mintegy 15-20 percig süssük. Érdemes szemmel tartani a kekszeket, mert a méz miatt könnyen odaégnek. A kész finomságok az almától inkább puhák lesznek, mint ropogósak.

Egy ropogósabb változathoz a zabpelyhet és egy marék diót aprítsunk össze késes aprítóban, úgy keverjük össze kevés zabliszttel, vízzel és mézzel, amíg tömör masszát nem kapunk. A fentihez hasonlóan süssük meg.


A DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZAT RÉSZEI