Április
26péntek
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
01szerda
02csütörtök
03péntek
04szombat
05vasárnap
06hétfő
07kedd
08szerda
09csütörtök
10péntek
11szombat
12vasárnap
13hétfő
14kedd
15szerda
16csütörtök
17péntek
18szombat
19vasárnap
20hétfő
21kedd
22szerda
23csütörtök
24péntek
25szombat
26vasárnap
27hétfő
28kedd
29szerda
30csütörtök
31péntek
Hírek
2020.04.03.
Digitális barangolás a múzeumban 17.
Tegnap két újkőkori receptet osztottunk meg az érdeklődőkkel. Ma az akkor használt alapanyagokkal ismerkedhetünk meg.
MAJDÁN MIRA: Újkőkori táplálkozás II.
Milyen alapanyagokat használtak a neolitikumban?
Ez részéről biztosan tudjuk, egy részéről pedig sejtjük, hogy fogyaszthatták őket újkőkori elődeink. Az alábbiakban néhány érdekességet gyűjtöttünk össze a megemlített alapanyagokról.
Gabonafélék
Az emberiség legrégebben termesztett élelmiszerei közé tartoznak a különféle gabonák. A vadon termő kecskebúza gyűjtésével, magjainak tudatos válogatásával alakultak ki hosszú évezredek munkája nyomán a ma is használt gabonafélék, mint az egy és kétsoros búza, árpa, tönkebúza, alakor. Utóbbi kettő az elmúlt száz-százötven évben visszaszorult, pedig nagy ellenállóképességű és tápanyagokban gazdag gabonafélékről van szó – hozamuk azonban nem éri el azt a mennyiséget, melyet a mai világ fogyasztása megkíván. Ha van kedvünk, bioboltokban, agrárüzletekben kereshetünk alakor és tönke termékeket. Nem a kecskebúzából, de szintén egy perjeféléből, a Termékeny Félhold területén nemesítették ki a zabot. Mindezen gabonafélék elsődleges felhasználása talán nem is emberi étekként, hanem az állatok takarmányaként kezdte karrierjét.
Hüvelyesek
A vadon termő pillangósvirágúak közül lencse, a csicseriborsó és a zöldborsó került igen korán háziasításra, nemesítésre. Mindhárom növény kiváló fehérjeforrás állatoknak és embereknek egyaránt. A gabonafélékhez hasonlóan azért is lettek népszerű termesztett növények, mert egyetlen mag elvetésével is megtöbbszörözhetjük a termést. A gabonához hasonlóan a kontinentális európai területeken, így például a Kárpát-medencében is megtermelhetőek voltak.
Zöldségek
Keveset tudunk arról, hogy milyen zöldségféléket fogyasztottak őseink. A vadon termő növényeket, például sóskát, lóromot, hasonló növényeket gyűjtögették, ezt a településeiken talált aprócska termésmaradványokból tudjuk. Talán ismerték már a fokhagymát, hagymát is, hiszen ezek vadon termő ősei megtalálhatóak nem csak a Termékeny Félhold területén. Az biztos, hogy mire az egyiptomi birodalom és a sumér városok kialakulnak több ezer évvel később, a hagymafélék fogyasztása már hosszú-hosszú múltra tekinthet vissza. Hasonló a helyzet a petrezselyemmel is, mely vadon sokfelé, többek között a mediterrán térségekben is előfordul, viszont termesztésére inkább csak későbbi korokból van adatunk.
Tulajdonképpen az uborka fogyasztására is csak sok ezer évvel későbbi bizonyítékaink vannak, a bronzkori Mezopotámiából és Egyiptomból, ahová valószínűleg Dél-kelet Ázsiából érkezett. Érdekesség, hogy nagyon sokáig csak az ún. fürtös uborkát termelték, a kígyóuborkát a II. világháború után nemesítették ki Hollandiában.
Gyümölcsök
A gyümölcstermő fák nemesítése nagyon hosszú folyamat volt, így a neolitikum idején valószínűleg leginkább vadon található termések gyűjtögetésével számolhatunk. Vadalma, vackor, vadcseresznye, vadszilva, csepleszmeggy, kökény, galagonya, csipkebogyó, dió, mogyoró, fekete áfonya szerepelhettek az kontinentális európai étlapon. A mediterrán
vidékeken a gránátalma, füge, a Közel-Keleten a datolya gyűjtögetése már ebben az időszakban megkezdődött.
Méz
A cukrot természetesen nem ismerték még újkőkori őseink. A nádcukor Ázsiából származik, és Európa lakói közül az ókori görögök ismerkedtek meg vele először, de valódi ismertségre és népszerűségre csak a reneszánsz idején tett szert. A répacukrot csak a 18. században kezdték használni, Poroszországból kiindulva.
Ezek hiányában az emberiség legfontosabb édesítőszere évezredekig a méz volt – akár vadméhektől szerezték, akár kasokban tartott méhcsaládoktól. A méhek háziasítása legkésőbb a bronzkorban, Egyiptomban megkezdődött. Kaptárakat majd csak a 19. századtól kezdenek el használni a világ méhészei.
Tejtermékek
Modern módszerekkel igazolhatóvá vált, hogy az emberek már a legkorábbi neolitikumtól kezdve fogyasztottak állati eredetű tejtermékeket. Az edények falán talált lipidek, vagyis tejből származó zsírmaradványok alapján a tej széleskörű felhasználására gondolhatunk. Mivel az újkőkortól tenyésztett állatok között a kecske, juh és szarvasmarha is tejelő állat,
valószínű, hogy mindhárom faj tejét fölhasználták. A tartósítás természetesen csakis hagyományos módszerekkel történhetett, leginkább erjesztéssel, sózással, főzéssel, füstöléssel. Ezekkel a módszerekkel viszont szinte minden ma is használt tejtermék előállítható – kefir, joghurt, túró, tejföl, tejszín, vaj, sőt a sajt is. Ez utóbbit valószínűleg vagy nagyon friss vagy ellenkezőleg, szárított, érlelt állapotban fogyasztották és hiányoztak a palettáról a ma megszokott lágy sajtok.
____________
Kiállítások
2023.12.01. - 2024.05.19.
„Ködképek a kedély láthatárán”
A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből összeállított időszaki kiállítás az egykor Pécsett alkotó 19. századi művészek műveit, pécsi városképeket, valamint a korszak pécsi polgárainak portréit mutatja be.
Kiállítások
2023.09.01. - 2024.09.22.
Véglegessé vált történések – Kismányoky Károly (1943-2018)
A sokoldalú művész több mint kétszáz alkotását – köztük olyan késői műveket, melyek még sosem szerepeltek kiállításon – mutatja be múzeumunk új tárlata a JPM Modern Magyar Képtárban.