Digitális barangolás a múzeumban 58.

VARGA ÁGNES: Cápafogak, dinó-nyomok, mamut-csontok,
avagy egy földtörténeti kiállítás múzeumpedagógiája

A Kövekbe rejtett múlt című kiállításunk (2016) célja volt a Mecsek és Villányi-hegység környékén talált ősmaradványok bemutatása a nagyközönségnek, e gyűjteményi tárgyak földtörténeti összefüggésbe helyezése, valamint dióhéjban a kutatási módszertan bemutatása is. A kiállítás létrehozásában partnerünk volt a PTE TTK Földrajzi Intézete, részükről dr. Varga Gábor geográfus szakértőként működött közre. Egyetemi partnerünkkel a kezdetektől fogva egyetértettünk abban, hogy az iskolás korosztály is fontos (ha nem a legfontosabb)  célcsoportja kiállításunknak – ez a szándék következetesen vezérelte (dacolva  a szűkös keretekkel) a kiállítás módszertani megvalósítását.

Az időszakos kiállítás nyitvatartási időtartama sajnos csak két és fél hónapot ölelt fel a tanévből (május-június illetve szeptember), de a nyári szünetre is tudtunk csoportos látogatókat fogadni, az erre is fókuszáló közönségszervezésnek köszönhetően. Családi – és fesztiválprogramok mellett a kiállítás témaköréhez illeszkedő diákpályázat (rajzpályázat) is szerepelt a tanév ideje alatt. Saját, hagyományos nyári táborunk tematikája 2016-ban a kövületismeret-őslénytan témakört helyezte középpontba. A pécsi programokat követően a Kövekbe rejtett múlt a Rippl-Rónai Múzeum Fekete István Látogatóközpontjába került vendégkiállításra.

Tapasztalataink szerint szerencsés volt a kiállítás témaválasztása, mivel az őslények világa köztudottan népszerű az ifjúság körében. Némi ellentmondásba ütköztünk akkor, mikor egyes, fiatalabb korosztályt tanító pedagógusok tartottak a téma komolyságától – őket meg kellett győzni arról, hogy kicsik számára is tudjuk „emészthető módon” tálalni ezt a témakört, mint ahogy ez később be is igazolódott. Sajnos a nagyobbak, akik számára a tantárgyi illeszkedések miatt különösen hasznosak lettek volna a nálunk szerzett ismeretek, a szokott iskolai időbeosztás-problémák miatt jóval kisebb számban tudtak részt venni foglalkozásainkon.

Bár pályázati forrásunk nem volt elegendő a tervezett múzeumpedagógia eszközök készíttetésére, mégis igyekeztünk a kiállítást már kezdettől gyerekbarát módon kialakítani. Ezt a célt szolgálta az őslénytani homokozó és a leletekről készült mágnesképek, melyek a megfelelő korszak színskálájába voltak helyezhetőek. Későbbi gazdaságos megoldásokkal, saját forrásból gazdagítottuk a múzeumpedagógiai eszköztárat, így készült el a színes gurtniból varrott „időtekercs” és a korábbi „mesekockák” újrahasznosításával készült jégkorszaki óriáskirakó és egyéb népszerű segédeszközök. Törekedtünk arra, hogy minél több érinthető tárgy: simogatható csont, emelhető fedelű kövület-makett, kihúzható „kincses” fiók szerepeljen a kiállításban.

A cápafogaktól a „dinó-lábnyomokig” – foglalkozások megvalósítása a tanév során

Az alsósokat a szerepjátékkal kezdődő, majd ősmaradvány „készítésével” végződő „Őslénykutató hátizsákja” foglalkozás várta.

A foglalkozáson időszalag tekerésével érzékeltük, milyen rövid a föld történetében az élet megjelenésének időszaka - hát még mennyire kései az ember színrelépése!

Szó szerint léptünk a Komlosaurus carbonis nyomdokaiba, mikor életnagyságú lábnyom-sablonok és a kutatók adatai  segítségével ki-ki kipróbálhatta, mekkorákat léphetett ez a meglepően „emberi léptékű” kis Theropoda dinoszaurusz.

A jégkorszaki megafauna méreteinek érzékeltetésére találtuk ki a jégkorszaki tornasor játékot, a miocén időszak óriáscápája, a Megalodon álkapcsának installációja szintén a meglepő méretek érzékeltetésére szolgált. Ez volt a legnagyobb látogatottságú foglalkozásunk ebben az időszakban.

A felsőtagozatosok számára tervezett a „Hogyan váljunk ősmaradvánnyá” foglalkozás célja volt, hogy az ősmaradványok páratlan értékét átérezzék, nem csak az évmilliárdokat jelképező időszalag színskálájának megértése révén.  Egy szerepjáték során ugyanis megérthették, milyen sokféle feltételnek kell egyesülnie ahhoz, hogy egy állati maradvány százmillió éveken át megmaradjon, „konzerválódjon” a természetben.

A középiskolásokkal a „Szenzációs őslényleletek Baranyában” foglalkozás keretében a „tantárgyi integrációt” úgy próbáltam erősíteni, hogy a tárlatvezetést követően egyes csapatok témakört és sajtóműfajt húztak, majd ennek megfelelően egy-egy különleges lelet megtalálásáról, jellemzőiről írtak bulvár- és ismeretterjesztő cikket, vagy készítettek konferencia-posztert a rendelkezésre bocsátott információk és képek segítségével.

A gimnazisták számára növelte a program vonzerejét, hogy a számukra tartott programokon többnyire a leletek feltárásában részt vett geográfus is közreműködött.

Keressünk mi is ősmaradványt! Nyári tábori programok

Nyáron több napközis tábor csoportjait láttuk vendégül, így legnagyobb létszámban, turnusokra osztva a több mint 100 fős önkormányzati napközi részvevőit is.

Várva várt programunk volt a kiállítás tematikájára épülő Természetbúvár tábor, melynek a kiállításban tartott foglalkozások mellett része volt az ősmaradvány-keresés is több közeli lelőhelyen, szakemberek közreműködésével. Nemcsak a gyerekek, de a táborvezetők számára is a legnagyobb kuriózum volt Ősi Attila paleontológus kutatócsoportja villányi feltárásának meglátogatása, ahol nem csak alapos és közérthető vezetést kaptunk, de lehetőség volt a kutatók mellett, egy már átvizsgált területen a „szakszerű” feltárás módszereit is utánozni.

A Kövekbe rejtett múlt kiállítás műtárgyaiból és a tárlat foglalkozásain készült montázs (összállította: Füzi István):



A JPM DIGITÁLIS BARANGOLÁS SOROZATÁNAK KORÁBBI RÉSZEI