December

Hírek
2023.11.06.
"Színes város" konferencia
A „Színes város” – társművészetek a kortárs építészetben címmel szervez konferenciát múzeumunk.
A cím – Színes város – Victor Vasarely művészetfelfogásának egyik alapelemére utal: Vasarely elképzelése szerint a művészet többé nem zárható múzeumokba és magángyűjteményekbe; a festészet és a szobrászat – ahogy ő nevezte: a plasztikai művészetek – helye az emberek mindennapi életének tereiben, az épületek falain, a városok utcáin van. A művész feladata, hogy az ember hétköznapi környezetét a művészet színvonalára emelje.
A konferencia ennek a gondolatnak az előzményeit, hatásait, sikeres és vitatott példáit igyekszik bemutatni a 20. századi és kortárs építészet és képzőművészet közegében. Az előadók az építészet, a képzőművészet, a művészetelmélet és a környezetpszichológia perspektívájából tárják fel a színes város eszméjének elméleti hátterét, nemzetközi és hazai gyakorlatát, Victor Vasarely munkásságát helyezve a középpontba.
Helyszín: JPM Csontváry Múzeum előadóterme (Pécs, Janus Pannonius u. 11.)
Időpont: 2023. november 22. (szerda) 10:00-18:00
A konferencia programja:
10.00
Köszöntő:
Bertók Gábor igazgató, Janus Pannonius Múzeum
Nagy András esztéta, muzeológus, osztályvezető, Janus Pannonius Múzeum
Bevezető:
Getto Katalin esztéta, muzeológus, Janus Pannonius Múzeum
Pierre Vasarely kurátor, a Vasarely Alapítvány elnöke: A Műhelytől a boldogság színes városáig
Dúll Andrea környezetpszichológus: Művészet „eleven környezetben, szerteágazó funkciókkal” – az épített környezet és a művészet viszonya környezetpszichológiai megközelítésben.
Fekete Dénes képzőművész: Szín-Tér-Kép. A tűzzománc muráliák mint köztéri alkotások jelene és jövője
Gálosi Adrienne esztéta: Hideg és meleg ornamentika, avagy mit mutatnak városainkról az építészeti ornamentika „hőmérsékletkülönbségei”
Ebédszünet
Benkő Katalin képzőművész: Vasarely nyomdokain – a 15 éves Színes Város Csoport bemutatása
Dévényi Sándor építész: Történeti városok színezése – Pécs példáján
Dobány Sándor keramikusművész: Építész és keramikus. Mi hozza össze őket?
Balogh Eleonóra üvegművész: Párbeszédeim üvegben
Oszoli Dénes építész: Válogatott homlokzati ritmusok: Konok Tamás alkotása a tettyei irodaház falán
Getto Tamás építész: Tetovált falak. A színes város gondolatának történeti változatai
Zilahi Péter építész: Kódolt színek. Egy új középület környezetbe illesztése
Összegző kerekasztal-beszélgetés
18.00
Zárszó
Az építészeti társművészetek szerepe egykor és ma.
A „dolgozó üveg” építészeti léptékben – Mesterség, vagy művészet? Építészeti tervezés és üvegművészet – a téralkotás és az üvegben gondolkodás kapcsolódási pontjai.
Mi a kapcsolat a Színes város című Vasarely-mű és a Színes Város Csoport között? Miért éppen Vasarelyt tűzte ki zászlajára Magyarország első tűzfalszínesítő szervezete 2009-ben, és hogyan hat a művész ránk a mai napig? Mi történt az elmúlt közel 15 évben? Hogyan készülnek a nagyméretű tűzfalak, kik festik, kik tervezik? Előadásomban megkísérlem bemutatni a kezdetektől egészen napjainkig a szervezet hátterét, mozgatórugóit, sikereit és kudarcait, a teljesség igénye nélkül kiemelve olyan projekteket, amelyek talán jobban szemléltetik azt a munkát, amit végzünk.
Az előadás a pécsi belvárosi rekonstrukció során született munkákból ad értelmező áttekintést, főként saját művei alapján.
Az építész és a keramikus feladata, hogy ne tévedjen nagyot, és együtt valami szépet és maradandót alkosson. Az előadás a pécsi belváros műemléki környezetében megvalósult munkákat, a Dévényi Sándor, Masszi Pál és Karlovecz Zoltán építészekkel való együttműködés eredményeit mutatja be.
Az előadást Victor Vasarely Színes városhoz kapcsolódó gondolatai inspirálták, a címben és a kivonat szövegében az idézőjeles részek is tőle származnak. A környezetpszichológiai megközelítés sok szempontból rokon Vasarely gondolataival: az ember és környezete kölcsönhatásában „az elefántcsonttornyába zárkózott” művészet helyett a művészet, az alkotás, a díszítés (pszichológiai) funkcionalitását helyezi előtérbe és az épített/városi térben megmutatkozó művészi megnyilvánulásokat is ebben a gondolatkörben elemzi. Pszichológiai értelemben alátámasztható, hogy „szemünk nézi, látja, felfogja a világot” és a „műalkotást [...] nem a gyönyörködtetés egyedüli komplex forrásaként kell értelmeznünk, hanem [...] mindenhol föllelhető plasztikai impulzusként, amelyekre az emberek lelki egyensúlyához nap mint nap szükség van”. Az előadásban ezeket az állításokat vizsgáljuk meg környezetpszichológiai szempontjából azzal a céllal, hogy érvényességüket a 21. századi ember számára is meg tudjuk világítani.
Magyarországon a 70-es évektől gyakran készültek köztéri tűzzománc faliképek, amelyek feltérképezéséhez a Köztérkép online archívum nyújthat segítséget. A különböző stílusú figurális és absztrakt geometrikus faliképek állapota folyamatosan változik és romlik a kültéri időjárási viszonyok és az emberi beavatkozásoknak köszönhetően. Az előadás során bemutatásra kerülnek a már sajnos megsemmisült hazai művek mellett azok a pozitív kortárs nemzetközi példák is, amelyek csak korábban a műfaj fénykorára voltak jellemzőek.
avagy mit mutatnak városainkról az építészeti ornamentika „hőmérsékletkülönbségei”
Az új technikai lehetőségek nyomán az épületornamentika ismét a tervezés egyik fontos elemévé vált, azonban továbbra is vitatott kérdés státusza és funkciója is mind az elméletben, mind a gyakorlatban. Az előadás az ornamentika már jó évszázada szélsőségek között ingadozó történetéből a Vasarely nevéhez kapcsolódó „színes város” koncepciót a kortárs ornamentika újtendenciáival veti össze. A digitális technológiák felhasználásán túl mennyiben jelent a „kódolt”vagy „dinamikus” ornamentika mást, mint a még a modernizmuson belül értelmezhető színes város? Az ornamens soha nem volt ártatlan, felszíni díszítmény, mindig az adott társadalom „mély” meghatározottságainak – kulturális, gazdasági, politikai – a köztérben való közvetlenmegmutatkozása volt. Az előadás egyrészt a festészeti hideg és meleg absztrakció fogalmaival analógként értelmezi Vasarely és az új-ornamentika terveit, és ezzel közös pontjaikat hangsúlyozza, másrészt, a formai kérdéseken túl, a két irány lényegi különbségeit igyekszik megmutatni.
Az előadás nemzetközi és magyar példák bemutatásával értelmezi a „színes város” eszméjének történeti változásait. A színek építészeti alkalmazásának koramodern kezdeteitől a szocialista korszak városi és falusi épített környezetében megfigyelhető kvázi-művészi törekvésein át a posztmodern és a kortárs építészethez kapcsolódó narratív és absztrakt homlokzati applikációkig szemlézi az építészet és a társművészetek összetett, gyakran ellentmondásos viszonyának alakulását.
A Tettyén álló Pécsi Kereskedelmi Központ épületének fekete kerámiaburkolata helyére 2012-ben a a magyar geometrikus absztrakt művészet kiemelkedő alakja, Konok Tamás Válogatott ritmusok című sorozatának egyik darabja került. Az előadás a műalkotás homlokzati adaptációjának alkotói folyamatát mutatja be.
1973-ban a francia Opus folyóirat 46. számában megjelent írásában Victor Vasarely így foglalta össze törekvéseit: „Az Aix-en-Provence-i alapítvány [...] a vizuális környezetszennyezés ellen, az emberi környezet művészi minőségéért, a boldogság Színes városának megvalósításáért fog harcolni. Idealizmus lenne? Jótékonyság? Tásadalomjobbító szándék? Pontosan! Szolgálat és társadalompolitika, a magam módján...Megalomán szupersztár legyen a művész, vagy anyagi eszközeit fordítsa inkább a köz javára? Én a második utat választom: anyagi lehetőségeim lehetőséget adnak arra, hogy olyan alapítványt hozzak létre, amely a műtárgypiactól, a kormányoktól, a befektetőktől és a politikai pártoktól egyaránt független. Műveimnek mintegy a negyedét adománynak szánom szerény anyagi eszközökkel rendelkező múzeumok és helyi közösségek, a rasszizmus, az éhezés és a gyermekszegénység ellen küzdő karitatív szervezetek, politika nyomás alatt álló intézmények számára.
A népi építészetről ma általában befejezett múltban szoktunk beszélni – még ha a magyarban nem is létezik ez az igeidő. Mindeközben a közösségben ma is élnek bizonyos hagyományok. Az épületek színezése esetében spontán módon tudnak kialakulni bizonyos közös elvek, amelyekből végső soron kódok fejlődnek. Az előadás Simontornya egy új középületének környezetbeillesztését mutatja be a kódolt színek kérdéskörére reflektálva.
A konferencia rendezője a Janus Pannonius Múzeum, támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
A konferenciára az építészet és az urbanisztika iránt érdeklődő polgárokat, szakembereket, egyetemi hallgatókat várunk.
A program ingyenes, de a tervezhetőség miatt egy rövid regisztrációt kérünk (név és e-mail cím)!
Regisztrációs link: https://forms.gle/Vs4G6z4WbwVwkDro6
További információ Getto Katalin szervezőtől kérhető: katalingetto@gmail.com
Kiállítások
2023.09.01. - 2023.12.31.

Véglegessé vált történések – Kismányoky Károly (1943-2018)
A sokoldalú művész több mint kétszáz alkotását – köztük olyan késői műveket, melyek még sosem szerepeltek kiállításon – mutatja be múzeumunk új tárlata a JPM Modern Magyar Képtárban.
Kiállítások
2023.11.30. - 2024.05.19.

"Ködképek a kedély láthatárán"
A kiállítás 2023. december 1-jétől látogatható.