Új kiállítási tárgyakkal gazdagodott a Zsolnay Múzeum

A „gomba”-ülőke gyártása a formakönyv tanúsága szerint már 1882-ben megkezdődött. 870-es formaszámmal került be a 2-es formakönyvbe annak az ülőkének a rajza, amely egészen a két világháború közötti évtizedekig megrendelhető volt. Az asztal tervrajza nem ismert, de minden bizonnyal a gyár valamelyik modellőrének munkája. Az együttes önálló szobrászi alkotásnak nem tekinthető, közelebb áll a használati tárgyhoz.

A gomba-garnitúra elsősorban a kert romantikus dekorációja, bár használható funkcionálisan is. Más kerti díszekhez hasonlóan az 1890-es évek elejéig majolikamázas terrakottából készült, az 1890-es évektől pedig a nagyobb szilárdságú, az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló pirogránitból, ugyancsak majolika mázzal.

Az 1890-es években vált igazán népszerűvé, ekkor a gyár állandó külföldi képviselője, Ernst Wahliss bécsi kereskedő megrendelésére is szállítottak, szerepelt egy 1893-ban rendezett bécsi kiállításon is.

A kerti kerámiák azonban sérülékenyek, gondozást igényelnek, és az eltelt évtizedek is megritkították a valaha népszerű kerámia-bútorok állományát, így aztán valódi ritkaságnak számít az épségben maradt asztal az ülőkékkel.

A kertben elhelyezett kerámia több évszázados múltra tekint vissza. Itáliai előzményeket követően a híres francia keramikus, Bernard Palissy (1510-1589) volt az, aki élethűen mintázott és festett kerámiából készült állatokkal és növényekkel népesítette be a Tuileriák grottáját (mesterséges barlang, amelyet díszkertekben építettek) Medici Katalin megrendelésére. Palissy munkássága a XIX. század közepén ismét népszerűvé vált: több európai műhelyben készültek fennmaradt művei nyomán a természethű állat- és növényi formákkal díszített kerámiák, amelyek a művesség magas szintű ismeretével kápráztatták el a közönséget és divatba hozták a naturalisztikus ábrázolásmódot.

Azonban nemcsak a kertművészet inspirálta a kerámiabútorok gyártóit. A XVIII. századi főúri építkezéseken elterjedt üvegfalú melegházak a XIX. században nagyvárosi botanikus kerteknek adtak otthont. A század végén szállodák, éttermek gyakran rendelkeztek üveggel kialakított télikertekkel, jómódú polgárok lakásainak részévé vált a színes üvegablakokkal beépített veranda. A századforduló szecessziós építészetében a művészien kivitelezett ólomüveg ablakok nyújtottak művészi élményt lakóházakban és középületekben egyaránt. A télikertek, üvegezett verandák berendezési tárgyai között a fémből, bambuszból, kerámiából készült bútorok rendkívül népszerűek voltak. Az ipari forradalom által nyújtott új technológiai lehetőségek kitágították a hagyományos anyagok felhasználásának körét és lehetőséget biztosítottak a kísérletezés számára.

A Zsolnay gyárban az eredetileg építész képzettségű Sikorski Tádé (1852–1940) tervezett kerámiabútorokat, berendezési tárgyakat, amelyek közül a legnépszerűbbek a Lótusz-sorozat darabjai voltak. A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében található az a különleges együttes, amelynek asztalába állítható magasságú, olajjal működő lámpát építettek. (Leltári szám: 2016.08.1-3.)

A barna kalapos gombaasztal ülőkékkel 2021-ben került gyűjteményünkbe (leltári szám: 2021.28.1-3.). Ezúton is köszönetünket fejezzük ki az adományozó Bajka Péterné, Csajka Ágnesnek (Los Altos, Kalifornia).

Kovács Orsolya
PhD művészettörténész

Egy gombaasztal és ülőkéi

A Varga Gyula Autókarosszéria- és Kocsigyárat (Rákóczi út 43., majd 1921-től Rákóczi út 34.) alapító Varga Gyula (Lajosháza, 1872 – Pécs, 1946) nagyapám családi barátságban állt a Zsolnay-családdal, s a Mátyás Flórián út nyugati oldalának a végében elterülő hatalmas – a Magaslati úttal egykor kettévágott – szőlőbirtokát Zsolnay kerámiákkal díszítette.

Varga Gyula (1941)

„Zsolnay kerti edények és bútordarabok tobzódnak a Szöllő útjai és sétányai mentén: díszkészségek, például a házhoz vezető második lépcsősor tetejének két oldalán két hatalmas henger, kaspóval a tetejükön, csigákkal és más csúszómászókkal, levelekkel domborítottan díszítve; talán 80 cm magas pirogránit angyal libaszárnnyal, valamint tündér lepkeszárnnyal; a felvezető útnak a cseresznyefával szemközti oldalán mázatlan pirogránit szobortöredék, feltehetően Deák Ferencet formázva; a háznál közel méteres magasságú zöld békakirály, sárga koronával a fején; fent a ház előtti szinten pedig gombaasztal két gombaülőkével. Baráti Zsolnay-produktum mindez.”[1]

Varga Gyula menyével, ifj. Varga Gyuláné Armbrust Évával és vejével, a győri papír nagykereskedő és képeslapgyáros Röszler Károllyal, 1941

            A gombaasztalt a gombaülőkékkel Varga Gyula idősebbik lányának családja, majd utóbbiak gyermeke, Bajka Péter (Pécs, 1934 – Los Altos, Kalifornia, 2012) örökölte, akinek özvegye, Csajka Ágnes nagylelkűsége folytán került a garnitúra ajándékként 2021-ben a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe.

Varga Gyula, 1942

             Nagyszüleim szőlőbeli társas életének középpontját jelentette egykor ez a kerti garnitúra, családi- és baráti beszélgetések tanúja volt faárnyékban nyáron is hűvös kőtapintásával, s asztalán a birtok finom borával. Amikor pedig az 1960-as években átmenetileg több évtizedre szüleimnek a valahai Hadapródiskolával szembeni családi házának (Szigeti út 39.) udvarába került, joghallgatóként öt év vizsgaidőszakain át e kemény gombaülőkéken gubbasztva virrasztottunk át teljes éjszakákat Sólyom László akkori barátommal, a későbbi alkotmánybírósági, majd köztársasági elnökkel, hogy külön-külön megtanult tételeinket – két íróasztali lámpa sugaránál, kellemetlenkedő rovarok társaságában – még a vizsga előtti másodnapig átismételjük.

Így vált számunkra is emlékezetessé ez a „csudatárgy”. S bár igencsak szép látvány volt, kellemes használatú aligha. Ülése kőkemény és ferde, asztalán pedig a gombaszél nagy görbülete miatt csak középen volt elhelyezhető bármi is, hiszen a szélén lecsúszhatott volna.

Dr. Varga Csaba

 jogfilozófus, Széchenyi-díjas (2013),
a HUN-REN Jogtudományi Intézetének
és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek
kutató professor emeritusa

A gomba kerti garnitúrát 2022-ben a Múzeumok Éjszakáján mutatta be először a közönségnek Dr. Varga Levente (1939-2024), Varga Gyula unokája.

[1] Varga Csaba: Varga Gyula Autókarosszéria- és Kocsigyár Motorizáció Pécsett, a XX. század első felében – egy családi vállalkozás tükrében, Pécs, Házmester ’98 Kft, 2016, Pécsi Krónika sorozat, 129. o.