Digitális barangolás a múzeumban 35.

PÁSZTOR ANDREA: Játékkártya-gyűjtemény / Európai kártyák

Európában alig több mint negyven hagyományos (standard) kártya létezik, amelyek három csoportba oszthatók: latin (olasz-spanyol), német és francia sorozatjelű kártyák. A Janus Pannonius Múzeum kártyagyűjteményében őrzött paklik segítségével szemléltetjük a három hagyományos európai típus közötti alapvető különbségeket az általánosan ismert típusoktól eltérő különlegességeket is bemutatva.

Latin sorozatjelű kártyák

Európába feltehetőleg arab közvetítéssel kerültek az első kártyajátékok. A Földközi-tenger medencéjében elterjedt latin sorozatjelű játszmákat (paklikat) a 14. századtól használják. Egyes vélemények szerint a kártyalapok jelei a középkori társadalmi rendeket képviselik: a serleg a papokat, a szablya a nemeseket, a bot a parasztokat, a pénzérme a kereskedőket és kézműveseket. Itáliában az olasz egység (1866) előtti önálló tartományokban és városállamokban az idők folyamán több kártyatípus alakult ki. A más befolyásoktól mentes, tisztán olasz sorozatjelű kártyák hazája az ország északkeleti része, Velence és Treviso környéke. Két spanyol sorozatjel némileg eltér az olasztól: a szablya helyett itt kard, a bot helyett dorong szerepel. A tradicionális (standard) típusok mellett latin sorozatjelek találhatók a trappola és a jóslásra szolgáló tarot (ejtsd: taró) kártyatípus lapjain is.

• Megnevezés: Trappola
• Sorozatjel: olasz
• Készítés ideje: 1810–1820
• Készítő: Andreas Schiwel, Pozsony
• Technika: fametszet, sablonszínezés
• Lapméret: 138 x 60 mm
• Lapszám: 36
• Nyilvántartási szám: 59.202.1-36 (Képző- és Iparművészeti Osztály)

A játszma serleg ászának felirata szerint készítője Andreas Schiwel. A kard II lapon a görbe kardok által közre zárt mező felső részén Habsburg kétfejű sas, alsó részén címerpajzsban három elmosódott torony (Pozsony címere?) látható. A trappola velencei eredete ellenére a 16. században Közép-Európában terjedt el, és még a 19. században is népszerű maradt.
                                                               

• Megnevezés: Tarot Dalí
• Sorozatjel: spanyol
• Készítés ideje: 2004
• Készítő: Königsfurt Verlag, Németország
• Technika: nyomdatechnika
• Lapméret: 140 x 73 mm
• Lapszám: 78
• Nyilvántartási szám: 2016.1.1.

Az okkult kártyasorozat első kiadását még Salvador Dalí életében, 1984-ben a spanyol Naipes Comas cég jelentette meg. 2004-ben, Dalí születésének 100. évfordulója alkalmából a német Königsfurt Kiadó adta ki újra. A nagy árkánumok, azaz a 22 római számmal jelölt lap közül az elsőn Dalí önmagát, mint Mágust ábrázolta. Az 56 lapos kis árkánum a spanyol sorozatjelnek megfelelő bot, kehely, kard, és érme 14-14 lapos soraiból áll.

Német sorozatjelű kártyák

Az olasz sorozatjelű kártyákat a német fejedelemségekben a 16. században felváltották a német sorozatjelek, azaz a szív (piros), a levél (zöld), a csengettyű (tök) és a makk. Ezek Németország 1870-ben történt egyesítése után is fennmaradtak, sőt mintául szolgáltak a környező országokban. Így kerültek a német sorozatjelek az Osztrák-Magyar Monarchia kártyáira is.

A magyar Tell-kártya legrégibb ismert példányát Schneider József pesti kártyafestő készítette kb. 1835-ben. A játszmának eredetileg 36 lapja volt, ami az idők során 32 lapra csökkent. Az újrametszések és kisebb változtatások folytán az egyes mesterek kártyaképei némileg eltértek az eredetitől, de az alakok azonossága, testtartása, öltözékük stílusa, az évszakokat allegorizáló ász-lapok kompozíciója alig változott. 1860 után a bécsi Piatnik cég is gyártani kezdte a Tell-kártyát. Rajzbeli módosításokkal, eltérésekkel a Schneider-kártya változatát alakította ki, melyet Ausztriában Schnapskarten elnevezéssel hozott forgalomba. Ily módon a Tell-kártya két típusa vált ismertté: a magyar és az osztrák típus. Az osztrák változat kiemelkedő eltérései: a tök felső Stüszi vadász nem esküre emeli bal kezét, hanem leengedve tartja; a makk-ász nem tűzrakásnál melegedő vadászt, hanem rőzsét cipelő öregasszonyt ábrázol.

A német sorozatjelű kártyák lapjai kezdetben egyképesek voltak, a 20. század közepétől azonban szinte mindegyik standard játszma lapjait tükörképes alakban gyártják.

• Megnevezés: Magyar kártya (Tell-kártya), osztrák típus
• Sorozatjel: német
• Készítés ideje: 1900 körül
• Készítő: Ferdinand Piatnik & Söhne, Bécs
• Technika: litográfia
• Lapméret: 105 x 62 mm
• Lapszám: 32
• Nyilvántartási szám: 84.363.1-32

A magyar kártya osztrák változata: a Kuoni pásztornak kürtje és fejhez simuló sapkája van, a makk ász rőzseköteget cipelő öregasszonyt ábrázol, a magyar típus tűz mellett melegedő vadásza helyett. A gyártó védjegye és neve a tök VII lapon található.
                                                               

• Megnevezés: Miniatűr kártya
• Sorozatjel: német
• Készítés ideje: 1860 körül
• Készítő: Mayer és Wilner, Pest
• Technika: rézmetszet, kézi- és sablonszínezés
• Lapméret: 27 x 19 mm
• Lapszám: 31 (32-ből)
• Nyilvántartási szám: Zsoldos-kártyagyűjtemény, 331

A kiegyezés előtt készült miniatűr kártyalapok magyar ruhás alakokat és magyar vonatkozású zsánerképeket ábrázolnak. A felső lapok alakjai díszmagyarban, az alsóké magyar viseletben láthatók. A zöld ász a magyar címert, a makk ász a Habsburg címert ábrázolja. A számos lapok alján Széchenyi István reformkezdeményezéseire utaló képek láthatók: pl. Lánchíd, gőzhajó, lóverseny. A készítők neve a zöld alsó lapon olvasható, a tök alsó feliratából kiderül: "Tormásy metszette".
                                                               

• Megnevezés: Magyar kártya (Tell-kártya)
• Sorozatjel: német
• Készítés ideje: 1938 körül
• Készítő: Losonczi Sándor, Losonc
• Technika: ofszet
• Lapméret: 105 x 62 mm
• Lapszám: 32
• Nyilvántartási szám: Zsoldos-kártyagyűjtemény, 372

Losonczi Sándor könyvnyomdája 1892-től 1944-ig működött Losoncon. 1938 körül kezdett játékkártyákat gyártani. Cégjelzésében Losonc címerének hattyúcsaládját használta. A rövid életű losonci kártyagyár kis példányszámban kiadott kártyái ma már igazi ritkaságok. A tök VII lapon pengő adóbélyeg és a gyártó neve, védjegye látható.

Francia sorozatjelű kártyák

A francia kártyák színrendszere a német sorozatjelek egyszerűsítésével alakult ki. A francia sorozatjelek közül a kőr és a káró piros, a treff és a pikk fekete színű. Mivel a pakli legtöbb lapján csak két szín szerepelt, könnyen sokszorosíthatók voltak. A francia kártyák színrendszere az egész világon elterjedt, nemzetközivé vált. Az évszázadok alatt rengeteg területi és nemzeti változata alakult ki.

• Megnevezés: Bécsi tarokk (Industrie und Glück)
• Sorozatjel: francia
• Készítés ideje: 1870–1890
• Készítő: Carl Titze & Schinkay, Bécs
• Technika: litográfia
• Lapméret:115 x 67 mm
• Lapszám: 41 (42-ből)
• Nyilvántartási szám: 2016.13.1.1-42

A cégfelirat a treff és a káró apród pajzsán, védjegy a kőr ászon olvasható. A bécsi kongresszust (1814-1815) követően jelentek meg Ausztria és Magyarország területén azok a tarokk játszmák, melyek II-es lapján karmában karddal koronás sas ül, alatta, a sziklán "Industrie und Glück" (Ipar és szerencse) felirat. A magyar változaton a "Szerencse fel" felirat szerepel. A többi tarokklap szabadtéri jeleneteket ábrázol. A bécsi tarokk a mai napig használatos Magyarországon és a környező országokban.
                                                               

• Megnevezés: Mitológiai tarokk
• Sorozatjel: francia
• Készítés ideje: 1830–1840
• Készítő: Joseph Schneider, Pest, Kiskereszt utca 520.
• Technika: fametszet, sablonszínezés
• Lapméret: 95 x 49 mm
• Lapszám: 37 (42-ből)
• Nyilvántartási szám: 83.275.1-37

Az eredetileg 42 lapos játszma tarokklapjain római mitológiai jelenetek láthatók, a lapok tetején olvashatók a rajtuk szereplő alakok nevei. A kártyakészítő neve a tarokk kettes lapon, címe (in der Kleinen Kreutzgasse N. 520 in Pesth) a treff botos (bubi) pajzsán van feltüntetve. A pakli hátlapja márványozott, vörös színű.
                                                               

• Megnevezés: Néprajzi tarokk (Concordia tarokk)
• Sorozatjel: francia
• Készítés ideje: 1865-1870
• Készítő: Giergl István, Pest
• Technika: litográfia
• Lapméret: 105 x 60 mm
• Lapszám: 9 (42-ből)
• Nyilvántartási szám: 59.203.1-9 (Képző- és Iparművészeti Osztály)

Az 1867-es kiegyezés idején, annak jegyében jelent meg Giergl István Concordia (egyetértés) tarokkja, amely tükörképes figurás lapjain kimagasló magyar történelmi személyiségeket: királyokat, államférfiakat, költőket ábrázol nevük feltüntetésével. Az egyalakos tarokklapok az ország különböző vidékeiről vett életképeket mutatnak be.

Nem hagyományos kártyák Európában

Minden olyan kártyapaklit, amelyben nem a tradicionális képek szerepelnek, nem hagyományosnak (non-standard) nevezünk. Az ilyen kártyáknak csak másodlagos szerepük a játék. Eredetileg más célokra adták ki őket, mint pl. ismeretterjesztés, reklám, üzleti és politikai propaganda. Vannak köztük olyanok, amelyek művészi szándékkal készültek, ilyen a korábban bemutatott Dalí Tarot.

• Megnevezés: Guerre Mondial (Világháború)
• Sorozatjel: francia
• Készítés ideje: 1919 körül
• Készítő: Brepols S. A. Turnhout, Belgium
• Technika: litográfia
• Lapméret: 89 x 57 mm
• Lapszám: 37
• Nyilvántartási szám: Zsoldos-kártyagyűjtemény, 272

Az első világháború végén készült játszma az entente-hatalmak (Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és Olaszország) katonai és politikai vezetőit jeleníti meg az alakos lapokon. Az ászokat háborús jelenetek díszítik. Az aranyozott sarkú lapokra egymás alá angol és francia indexek is kerültek.
                                                               

• Megnevezés: World Jamborees
• Sorozatjel: francia
• Készítés ideje: 1971
• Készítő: Nintendo Playing Card Co. Ltd, Kyoto, Japán
• Technika: ofszet
• Lapméret: 90 x 58 mm
• Lapszám: 54
• Nyilvántartási szám: Zsoldos-kártyagyűjtemény, 206

Az 1971-es, 13. cserkész világdzsembori alkalmából kiadott reklám kártya. A lapokon a korábbi, négyévente rendezett dzsemborik emblémái találhatók. Az 1933-as gödöllői találkozó a 4-es lapon jelenik meg.

Jóskártyák

A jóskártyák szorosan véve nem tartoznak a játékkártyák kategóriáiba. Az ismert legrégibb ilyen kártyát 1670-ben adták ki Angliában. Ez a jóskártya a rendes játékkártyától annyiban tér el, hogy az alakos lapok valódi vagy mitikus személyeket ábrázolnak.

A legtöbb jóskártyát Franciaországban adták ki. Napóleon és Josephine jósnőjének, Anne Marie Lenormand-nak nagyalakú kombinált jóskártyáját máig használják. A lapok felső részén látható miniatűr játékkártya-kép jelzi az értéket, a különféle csillagkonstellációk képei jelzik a jövendőt. Középen a görög-római mitológiából vett jelenetek, lent állatok, virágok, jelképes figurák szintén a sors alakulását mutatják.

• Megnevezés: Vetőkártya
• Készítés ideje: 1900 körül
• Készítő: Ferdinand Piatnik & Söhne, Bécs
• Technika: litográfia
• Lapméret: 84 x 52 mm
• Lapszám: 32
• Nyilvántartási szám: 91.3.1.

A 19. század második felében különösen a vásárokon vált népszerűvé a kártyajóslás. Ehhez vetőkártyát (cigánykártyát) használtak, amin nincs sorozatjel, értékjelzés, ezért társasjátékra nem alkalmas. A bécsi Piatnik cég századfordulón kiadott jóskártyáinak alsó mezőjében a Monarchiában használatos négy nyelven olvasható a lap neve. A szívvel jelzett férfi és nő kártyák körül elhelyezett lapok szimbólumaiból jósolt a kártyavető.

Párosító játékok

Német kártyakészítők a 19. század közepén kezdték el gyártani azt a gyermekkártya típust, amelyben valamilyen elv alapján párok gyűjthetők. Akinél az – általában 33 lapos – pakli egyetlen pár nélküli lapja, a Fekete Péter marad, elveszti a játszmát. Gyakran a játékos tanulás céljával készültek tematikus paklik, amelyek a gyermekek földrajzi, biológiai, néprajzi, történeti stb. ismereteit fejlesztették. A Fekete Péter lap általában valamilyen, a kártyajáték tematikájából kilógó, komikus alak. 

• Megnevezés: Fekete Péter kártyajáték magyar népviseletekkel
• Készítés ideje: 1940 körül
• Készítő: ismeretlen
• Technika: ofszet
• Lapméret: 70 x 100 mm
• Lapszám: 26 (33-ból)
• Nyilvántartási szám: 88.59.1-26

Ebben az oktató kártyajátékban a gyerekeknek az azonos néprajzi csoportok női és férfi tagjait kell összepárosítaniuk, így megismerkednek a magyar tájegységek népviseleteivel. A pár nélküli (Fekete Péter) lap Ludas Matyit ábrázolja.

Irodalom:

• Zsoldos Benő: A Janus Pannonius Múzeum kártyagyűjteménye. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_1987/?pg=115&layout=s [megtekintés: 2020.04.09.]
• Zsoldos Benő: A játékkártya és története. Gondolat, Budapest, 1980.
• Jánoska Antal weboldala a kártya kultúrtörténetéről: https://www.kartya-jatek.hu [megtekintés: 2020.04.09.]
• Berend Mihály–Jánoska Antal (szerk.): Kártyalexikon. Akadémiai Kiadó, Budpaest, 1993.